Vajon miért nem vált olyan népszerűvé ez a két kötet, mint az Alice-könyvek? Egyre ezen járt az agyam, miközben a Sylvie és Bruno első részét olvastam. Ha amazokat azért szerettük, mert a látszólag értelmetlen, nonszensz, briliáns fantáziák mögött éreztük, hogy nyomasztó és kifejezhetetlen igazságok rejlenek, akkor Carroll másik két részes sorozatára is szükségünk van.
Állítólag a Micimackó úgy született, hogy Milne fiának, Christopher Robinnak (mi Róbert Gidának ismerjük) volt egy csomó plüssállata, és amikor játszott velük, mindig meg is szólaltatta őket. Apa kifigyelte, hogy milyen karakterekké „lelkesítette” a játékokat a fiú, majd történetekbe, kalandokba foglalta a medve, a malac, a szamár és a többiek mindennapjait. A technika azóta világszerte nagy népszerűségnek örvend a fiús apák körében – akik állítólag szívesebben mesélnek fejből, mint könyvből, s ha van tehetségük hozzá, le is írják gyermekük kalandjait állatokkal, emberekkel.
Zágoni Balázs Barni fia átlago
Vajon milyen történet tetszik a mai 10-12 éves gyerekeknek? Azt már tudjuk, hogy az indiánregények és Verne kalandregényei nem nyűgözik le őket, pedig a szülők továbbra is mélyen sóvárognak az után, hogy gyermekük ne a vámpíros-varázslós-pókemberes könyveket bújja, ha már olvas, hanem olyant, ami úgy izgalmas, hogy közben van mondanivalója.
A Titokzatos Benedict Társaság talán ilyen könyv. Elégedett lehet a szülő, ha ezt látja gyereke kezében, s a gyerek se érzi rajta a kötelező ízt, ha elkezdi olvasni, izgalommal követi az eseményeket. Melyik kamasz ne élné bele magát szívesen négy olyan kortársa helyzetébe, akik tehetségesek, okosak, ugyanakkor szeretik a kihívásokat, bátrak, találékonyak, fontosnak tartják a barátságot.
Ezen a fényképen még egyéves sem vagyok, nem is emlékszem az egészre. De a szüleim ekkor vették meg Balatonakarattyán azt […]
Miközben évtizedek óta joggal vagyunk büszkék gyermekirodalmunkra, gyermekíróinkra, manapság egyre többször megfogalmazódik: vannak műfajok, stílusok, melyek hiányoznak a magyar irodalomból. Meséink, meseíróink kétségkívül megütik a nemzetközi mércét, sőt, e tekintetben talán előtte járunk Nyugat-Európának vagy az Egyesült Államoknak (ha van egyáltalán értelme efféle összehasonlításnak).
Felkészülni a mesére nem egyéb, mint útra kelni egy olyan világba, amelyben összetartozik élő és élettelen, emberi és nem emberi, lehetséges és lehetetlen, evilági és mindaz, ami csodásan vagy fenyegetően nem innen való. E dimenziók összetartozása mindannyiunk számára elemi élmény, egzisztenciánk ebben a szétválasztatlanságban gyökerezik, még akkor is, ha hétköznapi tájékozódásunk egész elsajátított rendszere éppen ezeknek a dimenzióknak a szétválasztásán alapul. Határokat állítunk fel egy olyan térben, amelyet valójában alig ismerünk, és miközben ezt tesszük, a határok kivetnek bennünket a hétköznapok ismertnek vélt világából is, amihez elég az a tudat, hogy az ismeretlen, az elzárt, a lehetetlen minden pillanatban áttörheti a szimbolikus korlátokat, és mint a vulkán, elsöpörheti mindazt, amit ismertnek és valamelyest átláthatónak hiszünk.
A német gyerekkönyvek kegyetlenek, az olaszok szentimentálisak, a franciák viccesek, de súlytalanok. Az angol gyerekkönyvek mások: abszurdak és érthetetlenek. Ahogy mondani szokás: befigyel a téboly. Mondhatnám egyszerűbben azt is, hogy az angol gyerekkönyvek ijesztőek, de persze minden jó gyerekkönyv ijesztő, mert a gyerekeknek szükségük van a félelemre, hogy megtanulják kezelni. Mint ahogy a szenvedésre, a kegyetlenségre is szükségük van – csökkentett dózisban, díszletekkel és happy enddel. Pontosan olyan ez, mint a védőoltás: ott is a legszörnyűbb betegségek legyöngített (elviselhetővé tett) változatát adják be előre, hogy majd ha jön, már ne legyen a szervezetnek ismeretlen.
A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum kiadásában hamarosan megjelenik: Faludi Ildikó-Reményi Márton: Herceg Egérváry Elemér naplója, avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból című […]
Színpadon a természettudomány A természettudományok iskolai tanításának válsága világméretű probléma, amelyre már jó néhány éve ráébredtek azok az intézmények, ahol […]
Megjelent a Fordulópont 48. száma. A folyóirat színvonalas írásaival a gyermekkultúra egyik kiemelkedő orgánuma.
Békés Rozi számos könyvet illusztrált, legutóbb a Cerkabella kiadónál jelent meg könyve: A palacsintás király (a könyv szerzője Fésűs Éva) címmel.
D. Tóth Krisztát kérdeztük Ez a kép mikor készült? 1985-öt írunk, a kép Balatonparton készült – a testvérem (D. Tóth […]
A díj névadója Fitz József (Brassó, 1888 – Budapest, 1964), jeles könyv- és nyomdász-történész, könyvtártudományi író volt. Nevéhez fűződik a pécsi […]
G. Szabó Sára „Újabb nagyszerű történet a legtöbbet kölcsönzött brit írónőtől” – olvassuk ismét Jacqueline Wilson Apja lánya című könyvének […]