Állítólag a Micimackó úgy született, hogy Milne fiának, Christopher Robinnak (mi Róbert Gidának ismerjük) volt egy csomó plüssállata, és amikor játszott velük, mindig meg is szólaltatta őket. Apa kifigyelte, hogy milyen karakterekké „lelkesítette” a játékokat a fiú, majd történetekbe, kalandokba foglalta a medve, a malac, a szamár és a többiek mindennapjait. A technika azóta világszerte nagy népszerűségnek örvend a fiús apák körében – akik állítólag szívesebben mesélnek fejből, mint könyvből, s ha van tehetségük hozzá, le is írják gyermekük kalandjait állatokkal, emberekkel. Zágoni Balázs Barni fia átlago

Pompor Zoltán

Állítólag a Micimackó úgy született, hogy Milne fiának, Christopher Robinnak (mi Róbert Gidának ismerjük) volt egy csomó plüssállata, és amikor játszott velük, mindig meg is szólaltatta őket. Apa kifigyelte, hogy milyen karakterekké „lelkesítette” a játékokat a fiú, majd történetekbe, kalandokba foglalta a medve, a malac, a szamár és a többiek mindennapjait. A technika azóta világszerte nagy népszerűségnek örvend a fiús apák körében – akik állítólag szívesebben mesélnek fejből, mint könyvből, s ha van tehetségük hozzá, le is írják gyermekük kalandjait állatokkal, emberekkel.

Zágoni Balázs Barni fia átlagos óvodás (ma már iskolás): hihetetlen játékkedvvel, nyitottsággal a világra, kacagtató, nonszensz ötletekkel. Apja történeteket mesél neki és nekünk róla, mindennapjairól, családi, óvodai kalandjairól. A Barni könyve univerzális, hiszen Barni kalandjai ismerősek nemcsak az óvodás mesehallgatók számára, akik földrajzi helytől függetlenül (Barni kalandjai nagyobbrészt Kolozsvárott játszódnak) hasonló életélményekkel élik meg a 3-6 éves kort, hanem a felnőtt mesélőnek is, aki hasonló élményekkel vészelte át egykor a 3-6 éves kort: Barni nem akar lefeküdni, Barni nem akar felkelni, Barni nem akar óvodába menni, Barni nem akar hazajönni az óvodából. Barni cicával, kutyával ismerkedik, egyedül vásárol, eljut a tengerre és Budapestre, várja haza apát és a Túró Rudit, no meg persze a mesét, amit csak apa tud igazán jól mondani.

Barni mindig és mindenhol játszani szeretne! A Barni könyvében a szülőt többnyire játszótársává fogadja a gyermek, ám az is előfordul, hogy apa csak ímmel-ámmal játszik, mert fáradt, mert sokat kell dolgoznia. Ám Barni ilyenkor is megértő: „De Barni türelmes Apával. Mindent szépen elmagyaráz neki, ha kell többször is.” (Dolgozós mese).

A felnőtt nyitottsága, a közös családi játékok mellett humora teszi feledhetetlen olvasmánnyá a Barni könyvét. Anekdoták, elszólások, képtelen szójátékok formálják élő karakterré Barnit, aki – mint minden gyermek – plasztikusan használja a nyelvet: kifordítja-befordítja, a képzeletet valósággá, a valóságot képzeletté formálja. A nyelv világteremtő erejét használja ki a mesélő is, amikor Barni kalandjait a fantasztikumba emeli át. A még hihetőből, a már hihetetlenbe kalauzol, álomszerű utazás ez a gyermeki fantázia, a mesék világába. Talán nem véletlen, hogy ezek a képtelen (?) kalandok mindig éjszaka történnek, vagy akkor, amikor Barni senkitől nem zavartatva építgetheti kis magánvilágát. Éjszaka kel életre a porszívó, és röpíti a kisfiút keresztül kasul a világon, ekkor látogatja meg Barnit a Föld másik felén lakó barátja.

Talán sokan emlékeznek Hervay Gizella Kobak könyvére (aki nem, annak kötelező elolvasnia!). Zágoni Balázs feltehetően jól ismeri ezt a könyvet (biztosan mesélte is Barninak), mert stílusában, könnyed humorában és gyermeki világlátásában sokat merített belőle. Néhány mesei dialógus (pl. a kötetzáró Kütyüs mese párbeszélgetése) Lázár Ervin kétszereplős elbeszéléseire emlékeztet. A szerző jól tudja, hogy a gyerekek szeretnek olyan meséket hallani, ami akár velük is megtörténhetett volna, ám azzal is tisztában van, hogy ezt csakis olyan nyelven, olyan magas fokú igényességgel szabad eléjük tárni, amitől a történetek megemelkednek, kétszemélyes költészetté válva örök időkre megmaradnak Barninak és sok más meseolvasó felnőttnek, mesehallgató gyermeknek.

A sorozat további részei: