A MOME könyvművészeti szakán végeztél. Miért vonzó számodra a könyvművészet? Mit jelent valójában ez a szóösszetétel? A gyerekkönyvek esetében szerinted mit kell értenünk alatta?
Számomra a könyvművészet összetett fogalom, amely több résztvevő, alkotó közös munkájának eredményét jelelnti. Egy illusztrációk nélküli könyv is lehet művészi alkotás. A szép tipográfia, a betű, a jól tervezett borító, a megfelelő papír és nyomdai kivitelezés gyönyörű könyvek létrejöttét eredményezheti. Gyerekkönyvek esetében hosszú lenne kifejteni mitől jó egy könyv. Több korosztály számára készülnek könyvek. A kisebbeknek a szépen rajzolt, egyszerű, barátságos, könnyen felismerhető ábrák a fontosak, a nagyobbak számára már lehet sokkal művészibb, „szabadabb” rajzokat is készíteni. Ebben az esetben az illusztrátor a saját gondolatait is beleviheti a rajzokba, és mindezt az általa kedvelt stílusban jelenítheti meg. Megfigyelhető, hogy sok mai alkotó művészi igényességgel illusztrál, ami sokszor sokkal alaposabb és hosszabb munkát jelent. Tehát sokszor érzem azt rajzaik láttán, hogy a kép feszegeti az illusztráció határait, önálló művészi alkotásként is megállja a helyét.
Ugyanakkor nagyra értékelem a képregény-, illetve az arra emlékeztető stílusban dolgozók munkáját is, ha az profi rajztudással van előadva. Általában fontosnak tartom, hogy a rajzokból melegség, szeretet áradjon a gyerekek felé.
Amivel foglakozol, az nagyon sokrétű. A mesekönyvektől az animációig, a jelmez- és díszlettervezésig minden beletartozik. Milyen művészeti jellegű megbízás jelent számodra kihívást?
Alapvetően két dolog érdekel: a rajz és a színház. Saját rajzokat is készítek és illusztrációkat is. Amikor magamnak rajzolok, egészen más kérdések, megoldási lehetőségek izgatnak, mint az illusztrációnál. Ami a színházat illeti, a ’80-as években amatőr színjátszó voltam, később egy ideig díszlet és jelmeztervezéssel is foglalkoztam. Akkoriban találkoztam a Bauhaus színházzal, ami nagyon érdekel azóta is. Régebben rekonstrukcióban gomdolkoztam, de annak megvalósítása túl bonyolult és költséges feladat lett volna. 2008-ban Pécsett, a Sétatér Fesztivál keretében volt lehetőségem egy Absztrakt Színház bemutatóra, melyet hosszú tervezési és kisérletezési folyamat előzött meg. Ezt tovább szeretném folytatni. Ezen „feladatok” mindegyike kihívást jelent, mindegyik érdekes.
Az IBBY magyar szekciójától az Év Illusztrátora díjat is kaptad. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Jólesik, mint mindenki másnak.
Nagy érdeklődéssel tanulmányoztad a 20. századi magyar grafikusok életútját, műveit. Kik azok az alkotók, akiknek a munkásságát nagyra tartod?
Érdekes megfigyelni hogy sok képzőművész dolgozott kiadóknak és látásmódjukat, stílusukat bátran alkalmazták illusztrációikban is. Lenyűgöző látni, milyen szabad, művészi színvonalú rajzok is láthatók a régebbi könyvekben. Én főleg a hatvanas évekkel foglalkozom és olyan neveket sorolhatnék, akikat szinte minden szakmabeli ismer( Würtz Ádám, Reich Károly, Kass János, stb…). Ezért inkább a női alkotókat említeném: Győrffy Annát, Róna Emyt, K. Lukáts Katót (stb…) akik gyönyörű és kedves rajzaikkal klasszikusokká váltak, és a mai napig (!) nagy sikerrel adják ki könyveiket.
Vannak-e nemzetközi kapcsolataid? Mennyire vagy sikeres külföldön?
Nincsenek, ezen még dolgoznom kell. Szerintem nem ismernek külföldön, illetve erről nem kaptam visszajaelzést.
A nálad idősebb, és nálad fiatalabb generációból nevezz meg egy-egy alkotót, akiknek művészete sokat jelent számodra. Kik ők, és miért szereted a műveiket?
Sok nevet sorolhatnék, sok grafikus tetszik. Szeretem Bányai István, Vida Győző munkáit. Fantasztikus a rajztudásuk. A fiatalabbak közül is mindazokat kedvelem, akik igényesen, színvonalasan és egy saját világot kialakítva dolgoznak: így Szántói Krisztiánt, Szegedi Katát, Szalma Editet, Baranyai Andrást stb…
Békés Rozi blogja: http://rozibekes.blogspot.com/