Mese a meséről
Felkészülni a mesére nem egyéb, mint útra kelni egy olyan világba, amelyben összetartozik élő és élettelen, emberi és nem emberi, lehetséges és lehetetlen, evilági és mindaz, ami csodásan vagy fenyegetően nem innen való. E dimenziók összetartozása mindannyiunk számára elemi élmény, egzisztenciánk ebben a szétválasztatlanságban gyökerezik, még akkor is, ha hétköznapi tájékozódásunk egész elsajátított rendszere éppen ezeknek a dimenzióknak a szétválasztásán alapul. Határokat állítunk fel egy olyan térben, amelyet valójában alig ismerünk, és miközben ezt tesszük, a határok kivetnek bennünket a hétköznapok ismertnek vélt világából is, amihez elég az a tudat, hogy az ismeretlen, az elzárt, a lehetetlen minden pillanatban áttörheti a szimbolikus korlátokat, és mint a vulkán, elsöpörheti mindazt, amit ismertnek és valamelyest átláthatónak hiszünk.