Hónap: 2010 július

Lepkékre és pókokra vadásztunk…

A fotó a Nagymamámék kertjében készült, Nagypapám rózsafája alatt, én és az öcsém vagyunk rajta. Talán négy, és hét évesek lehetünk a képen. Ez a kert a mi birodalmunk volt, mivel a szomszédban laktunk, itt töltöttük a nyári szünet nagy részét: fára másztunk, lepkékre és pókokra vadásztunk, madárfészkeket kémleltünk, a lehullott szirmokból „rózsaolajat” préseltünk, csigákat gyűjtöttünk, vagy egész délutánokon át ringattuk magunkat a hintaszékben, miközben elképzeltük, hogy repülőgépen utazunk kontinensek és óceánok felett. Számomra azért különleges ez a fotó, amire nemrég találtam rá, mert „A hálás virág” c. könyvem színhelyét örökíti meg és középpontjában ott van a piros rózsa, éppen úgy, mint a könyvben.

Smirgliszerű karalábé…

Annak ellenére, hogy nagyon aktív, szép gyerekkorom volt, tele szebbnél szebb élményekkel, most a fényképek között kotorászva mégis egy kevésbé jó emléket idéző fotó akadt a kezembe… Gyerekkoromban majdnem minden hétvégén kirándultunk valahova, és azokon a ritka, kivételes nyarakon, amikor a Vállalattól beutalót kaptunk, elmentünk valamelyik SZOT üdülőbe nyaralni. A képen éppen Sopronban nyaraltunk, de az egészből szinte csak egy rosszemlékű ebédre emlékszem.

Hatan, mint a gonoszok

Mindenki meneküljön, visszatértek a Herdman-gyerekek! Aki nem ismerné őket (azaz nem olvasta Barbara Robinson hihetetlenül szórakoztató karácsonyi történetét, A legeslegszebb betlehemest), annak azt ajánlom, képzelje el Huckleberry Finnt, Rosszcsont Petit, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordont és még három hasonló kaliberű zsiványt, majd szorozza meg tízzel gaztetteik számát, dereng már valami? Létezhet, hogy valakikbe ennyi rosszindulat, gonoszság, alattomos furfang szoruljon?!