Talán a kedves Olvasók is kíváncsiak arra, hogy milyen volt Kiss Ottó vagy Szegedi Kata gyerekkorában. Szerkesztőségünk gyerekkori nyaralásról készült fotókat kért ismert íróktól és illusztrátoroktól, és arra is biztatta őket, hogy meséljék el a fotókhoz fűződő élményeiket vagy más gyermekkori emléket.
A sorozatot Kiss Ottóval kezdjük, majd Szegedi Katalin, Szulyovszky Sarolta, Máté Angi, D. Tóth Kriszta, Békés Rozi és Berg Judit visszaemlékezésével folytatjuk.
„Az első könyvszereplő, amelyre visszaemlékszem, Andersen féllábú ólomkatonája. Keresztanyámnál, aki egy Szeged melletti kistelepülésen élt, a szőnyegen hasalva lapoztam végig a könyvet, aztán – egy kis nyafogás meg sírás után – valamelyik általános iskolás unokatestvérem felolvasta nekem az ólomkatonás mesét. Nagyon elégedett voltam. Először magammal, amiért ilyen sikeresen kikényszerítettem a hangos olvasást, később, ahogy hallgattam, a mesével is.
A szüleimmel akkoriban, a hatvanas évek közepén, Battonyán éltünk. Bátyám könyvtártag volt, és amikor kikölcsönzött magának egy-egy kötetet, hozott nekem is. Kedvenceim, amelyeket vagy ötször ki kellett hoznia, A kis vakond meg a Sicc, de emlékszem a Mosó Masa mosodájára is, amit nem sokkal később meg is vettünk. Aztán megkaptam a Minden napra egy mese című négyszáz oldalas gyűjteményt, édesanyámnak volt hát mit felolvasnia esténként.
Az első kötelező olvasmányomat néhány mondat után félretettem, és később is csak nehezen vettem rá magam a folytatásra. Bár vidéken éltem, mondhatni, falusi környezetben, és a nagyszüleimnek köszönhetően tele voltam százéves történetekkel, a Kincskereső kisködmön régies nyelvezetét nem szerettem. El se tudtam képzelni, hogy az olvasás nélkülözhetetlen szerepet játszik majd az életemben.
Az első regényt, amelyet szabad akaratomból választottam, tíz-tizenegy évesen olvastam el. Azon a nyáron is keresztanyámnál voltam. A házukkal szemben állt egy kis trafik, ahol könyveket is lehetett kapni. Keresztanyám sokszor adott pénzt, hogy vegyek magamnak édességet, és egyszer, amikor valamivel többet adott, megvettem az első regényemet, A fehér törzsfőnököt. Alighogy belekezdtem, megtörtént a varázslat. A könyv nagyon messzire elvitt, egészen Mexikó tájaira, ráadásul még az időben is visszavitt, egészen a XIX. század elejéig. És mindezt olyan egyszerű eszközökkel tette, hogy közben el se kellett mozdulnom a kanális partjáról. Akkor értettem meg, milyen remek találmány a könyv: úgy visz el messzire, hogy közben mégis egyhelyben maradok.”
Gyerekkoromban apám szülőfalujában, Zalacsében is töltöttük néhány hetet nyaranta. A kép valamikor az 1970-es évek legelején készült, nyolc-tíz éves lehettem. Ákos bácsival, kedvenc nagybátyámmal épp a határból jövünk vissza saját készítésű kistraktorán.
Kedvenc gyerekkori olvasmánya: A vakond nadrágja.
Mi akart lenni gyerekkorában? Orvos vagy bohóc
Kedvenc gyerekkori ételei: Tejbegríz, császármorzsa
Kedvenc gyerekkori filmje: Tüskevár
Legutóbbi gyerekkönyve:
A nagypapa távcsöve
Kiss Ottó (Battonya, 1963)
Szegeden szerzett diplomát. 1992–1997-ig a Gyulai Hírlap szerkesztője, 1997–2000-ig a Békés Megyei Nap újságírója, 2000-től a Bárka című folyóirat munkatársa. Gyulán él. Szépirodalmat 1996 óta publikál rendszeresen, írásait több nyelvre is lefordították. 2003-ban Év Könyve-, 2007-ben Artisjus-, 2009-ben József Attila-díjat kapott.
Fontosabb könyvei:
Szövetek (1999)
Csillagszedő Márió (2002, 2009)
Angyal és Tsa (2003)
Javrik könyve (2004)
Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután (2006)
