Szegedi Katalin illusztrátor gyerekkori emlékei
Miért ezt a képet választottad?
Annak ellenére, hogy nagyon aktív, szép gyerekkorom volt, tele szebbnél szebb élményekkel, most a fényképek között kotorászva mégis egy kevésbé jó emléket idéző fotó akadt a kezembe… Gyerekkoromban majdnem minden hétvégén kirándultunk valahova, és azokon a ritka, kivételes nyarakon, amikor a Vállalattól beutalót kaptunk, elmentünk valamelyik SZOT üdülőbe nyaralni. A képen éppen Sopronban nyaraltunk, de az egészből szinte csak egy rosszemlékű ebédre emlékszem. Síri csönd volt az üdülő éttermében, ez már megalapozta az alaphangulatot, mindenkinek rendesen kellett viselkedni, és pisszenés nélkül megenni a karalábélevest. Én azonban nem akartam, undorodtam tőle, mert karcolta a torkomat az öreg, kemény, fás karalábé. Anyukám soha nem erőltette, hogy együk meg, ami nem ízlik, de itt nem volt kecmec. Hiába sírtam, hisztiztem, könnyeim között le kellett gyűrni a smirgliszerű karalábét. A konyhásnéni ugyanis személyesen jött ki az asztalokhoz, és csípőre tett kézzel, szigorúan ellenőrizte, hogy mindenki rendesen megeszi-e az ebédet. Több évtized távlatából, utólag én nagyon viccesnek találom, hogy éppen ez a szituáció lett fényképen megörökítve.
Mi volt a kedvenc gyerekkori olvasmányod?
A két Lotti. Talán azért, mert a húgommal majdnem olyanok vagyunk, mint az ikrek: mindössze tíz hónap és három hét a korkülönbség köztünk, és ráadásul a személyiségünk is kicsit hasonlított a legendás ikrekére. Ő olyan volt, mint a rendes, pedáns Lotti, általánosban két copfban hordta a haját, én meg inkább a zabolátlanabb, göndör-fürtös Luisére hasonlítottam. A mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk. Van egy öcsénk is, aki jó pár évvel fiatalabb nálunk, rendesen elkényeztettük.
Mivel játszottál legszívesebben?
Nem túl fantáziadús, de babázni szerettem.
Mely filmekre emlékszel szívesen?
Egyszerűen szuperjó magyar gyermekfilmek voltak az én gyerekkoromban! Ilyenekre emlékszem: “Le a cipővel!”, “Keménykalap és Krumpliorr”, “Égig érő fű”, “Az öreg bánya titka” meg ilyenek, ezek mind remekművek voltak. Az animációs filmek közül a Süsüt szerettem, a mostani filmek közül pedig a L’ecsó a kedvencem.
Melyik étel volt a kedvenced?
Gyerekkoromban a klasszikus hármas: rántottcsirke, petrezselymes krumpli, uborkasaláta… Nagymamámnál minden vasárnap ez volt, olyan csodálatos aranysárga, gyöngyöző húslevessel, amilyet csak ő tudott. Ezeket ma is nagyon szeretem, de kedvencet megnevezni nem tudok, sok mindent szeretek (ez meg is látszik rajtam). Még a karalábélevest is szeretem. Persze, csak ha zsenge .
Mit válaszoltál gyerekkorodban arra a kérdésre, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”?
Sokáig semmit. Aztán egyszer csak, kb öt eves koromban kaptam egy mesekönyvet, Andersen Nagy Mesekönyve volt. Az ebben látott illusztrációk alapján kezdtem el arra vágyni, hogy egyszer én is mesekönyveket rajzolhassak.