Máté Angi könyve Volt egyszer egy címmel a Pagonynál jelent meg Könyvhétre. A gyönyörű kiállítású kötetben szereplő mesék egyedi hangvételűek, egyszerre derűsek és borongósak. A kérdéseinkre adott válaszok a szerző gyerekkorába engednek bepillantani.
Állok ott, háromévesen a nyárban, nagyanyám a fényképész mellett, ne hunyorogjak, azt mondja, a fényképész haja piros, nagyanyám piros, a Nap piros, nagyon piros ott állni, nem jó.

Mi volt a kedvenc könyved? Míg kicsi voltam, csak egyetlenegy könyvem volt, a Farkas-barkas, a lapjai sarkát puhára forgattam, mintha frotír zoknikat lapoznék, olyan volt.

Mi volt a kedvenc játékod? Mindent játszottam. Volt olyan, hogy a fejemben játszottam, kitaláltam dolgokat, megcsináltam valami jót. Vagy csak néztem mindenfelé.  Tereltem a bogarakat az ujjammal, főztem füvet egy kicsi vájt gödörben, dombot raktam hóból, és ráültem. Később, mikor már gyermekek közt játszhattam, kamaszként, fociztam, ha bevett Totos Janó a bandába, olyankor boldog kapus voltam.

Kedvenc filmed? Nem láttam semmiféle filmet nyolcéves koromig. Azután sem, mert csak olyan rajzfilm volt, hogy egy Miháélá kislány rollerezett sokat- sokat, minden este, és azt nem szerettem.

Kedvenc ételed? Három ételt ismertem csupán, a sóskalevest, a tejet és a kenyeret. Egyikük sem volt kedvenc.

Mit mondtál arra, ha megkérdezték: mi szeretnél lenni? Sose kérdezte senki, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Azt sem tudtam, hogy majd lesz olyan, hogy nagy leszek.