Máté Angi

Lepkékre és pókokra vadásztunk…

A fotó a Nagymamámék kertjében készült, Nagypapám rózsafája alatt, én és az öcsém vagyunk rajta. Talán négy, és hét évesek lehetünk a képen. Ez a kert a mi birodalmunk volt, mivel a szomszédban laktunk, itt töltöttük a nyári szünet nagy részét: fára másztunk, lepkékre és pókokra vadásztunk, madárfészkeket kémleltünk, a lehullott szirmokból „rózsaolajat” préseltünk, csigákat gyűjtöttünk, vagy egész délutánokon át ringattuk magunkat a hintaszékben, miközben elképzeltük, hogy repülőgépen utazunk kontinensek és óceánok felett. Számomra azért különleges ez a fotó, amire nemrég találtam rá, mert „A hálás virág” c. könyvem színhelyét örökíti meg és középpontjában ott van a piros rózsa, éppen úgy, mint a könyvben.

Máté Angi meséi – Szulyovszky Sarolta képelményei

A hihetetlen erejű szövegekkel már korábban is találkoztam a Látó folyóirat lapjain. Akkor is szíven ütött majd minden sora. Amikor ebben az elképesztően szép könyvben újra találkoztam a szövegekkel, egész más tartalmat kaptak a mesék. Ha lehet ilyet mondani, a szövegek életre keltek a képekkel együtt. Megelevenedtek a történet nélküli mesék, olyan figurák születtek, amelyekről a gyerekeim szoktak konfabulálni. Csak azt nem tudom, miért emlékszik ezekre a képekre Máté Angi, és honnan tudja megfesteni a megfesthetetlent Szulyovszky Sarolta?