Valamikor a ’80-as években láttam egy színdarabot, a címe: „Rémségek kicsiny boltja”. Bizonyára nem véletlen az utalás, hiszen ebben a könyvben is van bőven részünk borzongásban, csakhogy míg a színmű jó része fikció, addig a regény alapja valós történelmi esemény, az 1665-ös londoni pestisjárvány.
Kamaszkoromban szívesen kalandoztam a múltban vagy képzeletbeli tájakon, és ma is nagyon szeretem az időutazást. A valóságban is izgalmasnak találom, ha fölfedezhetek ismeretlen helyeket, idegen utcákon sétálhatok. Együtt lüktetek a várossal, mégis mint kívülálló figyelhetem az ottani életet.
Mary Hooper könyve is efféle utazást jelentett számomra. Könnyedén röppentem a 17. századi Londonba, hiszen az írónő szinte tapinthatóan, filmszerűen adja vissza az akkor élt emberek mindennapjait, foglalatosságait. Az utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán.
Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség.
Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük.
A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri.
A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára leheteséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.
Tömör, lényegretörő, könnyen olvasható írás, aminek elkészüléséhez több korabeli forrást is felhasznált az írónő, például: Samuel Pepys „Napló”-ját, vagy W. G. Bell: A londoni nagy pestis című művét.
A könyv meglepetése, hogy a regény végén a boltocskában árusított legfinomabb édességek receptjei is megtalálhatók, s ha otthon elkészítjük, megkóstoljuk, azzal élményszerűbbé tehetjük az olvasást.
Rácz Gabriella

Édességek kicsiny boltja

Valamikor a ’80-as években láttam egy színdarabot, a címe: „Rémségek kicsiny boltja”. Bizonyára nem véletlen az utalás, hiszen ebben a könyvben is van bőven részünk borzongásban, csakhogy míg a színmű jó része fikció, addig a regény alapja valós történelmi esemény, az 1665-ös londoni pestisjárvány.Kamaszkoromban szívesen kalandoztam a múltban vagy képzeletbeli tájakon, és ma is nagyon szeretem az időutazást. A valóságban is izgalmasnak találom, ha fölfedezhetek ismeretlen helyeket, idegen utcákon sétálhatok. Együtt lüktetek a várossal, mégis mint kívülálló figyelhetem az ottani életet.Mary Hooper könyve is efféle utazást jelentett számomra. Könnyedén röppentem a 17. századi Londonba, hiszen az írónő szinte tapinthatóan, filmszerűen adja vissza az akkor élt emberek mindennapjait, foglalatosságait. Az utcákon tyúkok, malacok, kutyák, macskák szaladgálnak, árusok kínálják portékáikat, trágyadombok, eldobált hulladék, sikátorok, nyüzsgő sokaság, hintók, díszes ruhákat viselő hölgyek és urak, sár, temetést játszó gyerekek, gazemberek karóra tűzött fejei, ezt látja Hannah, aki nővéréhez érkezik a fővárosba, 1665 nyarán.Nővérének, Sarahnak kis édességboltja van, ahol elkél a segítség, azonban mire Hannah odaér, felüti fejét a rettegett betegség.Mary Hooper könyvének feszültségét ez a kettősség adja: miközben a főszereplő kamaszlány szemével figyeljük a zsibongó várost, s átéljük Hannah fiatalságának minden izgatottságát, lelkesültségét, amit az új hely, egy másfajta életmód kínál számára, aközben ott settenkedik a félelmetes ragály, és lépésről lépésre közeledik feléjük. A testvérek eleinte bizakodók, remélik, hogy a pestis távol marad az ő körzetüktől. Lefoglalja őket az édességek készítése, árusítása, apró kis gondjaik, Hannaht pedig a város fölfedezése és egy bontakozó szerelem. Azonban egyre gyakrabban hallják a lélekharang zúgását, és egyre közelebb oson hozzájuk a halál, míg egy nap már az ő utcájukat is eléri. A vesztegzár alá vont városból elmenekülni csak a nagyon gazdagok számára leheteséges, csak ők képesek megvenni a távozásukhoz szükséges méregdrága egészséglevelet. A történet végén Hannah és Sarah már-már krimibe illő módon mégis kijut Londonból, és mi bízunk benne, hogy nem vitték magukkal a gyilkos kórt.Tömör, lényegretörő, könnyen olvasható írás, aminek elkészüléséhez több korabeli forrást is felhasznált az írónő, például: Samuel Pepys „Napló”-ját, vagy W. G. Bell: A londoni nagy pestis című művét.A könyv meglepetése, hogy a regény végén a boltocskában árusított legfinomabb édességek receptjei is megtalálhatók, s ha otthon elkészítjük, megkóstoljuk, azzal élményszerűbbé tehetjük az olvasást.
Rácz Gabriella