A történelmi regény kétféle vonatkozásban is érdekes lehet. Egyrészt a regény szemlélete akár azonosulva, akár tagadva, de tükrözi annak a korszaknak a történelemfelfogását, amelyben létrejött, másrészt megpróbál felrajzolni egy olyan kort, amely a saját jelenétől távol esik. Az 1950-es évek a magyar történelmi regény nagy korszaka. Az átértékelésnek köszönhetően változó színvonalon ugyan, de egymás után jelentek meg a ifjúsági történelmi regények, és közülük akad néhány, amely ma is értékesnek bizonyul. Hegedűs Géza: Erdőntúli veszedelem (1950), Szántó György: Az alapiak kincse (1953), Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse (1954), Tatay Sándor: Kinizsi Pál (1955), Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona (1959) olyan időtálló munkák, amelyek számtalan kiadásban láttak napvilágot, és amelyek generációknak voltak kedvenc olvasmányai.
Lengyel Balázs A szebeni fiúk című ifjúsági regénye – amely az 1848-49-es szabadságharcot választotta történelmi hátterének – szintén azon munkák közé tartozik, amelyek túlélték saját korukat. A szerzőnek sikerült a szigorú ideológiai útmutatások ellenére úgy megírnia egy történelmi regényt, hogy abban nem kapnak helyet a korszak történelemszemléletének sokat hangoztatott tételei. Lengyel Balázs regényében az események mozgatórugója nem az osztályharc, és nem szerepel annak erőltetett hangsúlyozása sem, hogy a történelem nagy áldozatait mindig a „dolgozó osztályok” vállalták. Lengyel Balázs nem sétál bele a történelmi aktualizálás csapdáiba, munkájában nem fedezhetőek fel az ötvenes évek politikai értékrendjére vonatkozó utalások még árnyalt formában sem. Mindezt akkor becsülhetjük igazán, ha tudjuk, hogy a korabeli kritikák a történelmi regényekben hol a történelmi értékelést nem tartották elfogadhatónak, hol a művészi ábrázolás módját kifogásolták. Hegedűs Géza Erdőntúli veszedelem című regénye például 1951-ben azért kapott a kritikától dicséretet, mert a történetben valamennyi jelentős osztály helyet kapott, valamint, mert jól ábrázolta a munkás-paraszt összefogást.
Lengyel Balázs kerüli azt, hogy egyes társadalmi rétegekről vagy az eseményekről értékelést adjon. A forradalom és szabadságharc politikai ábrázolása nem azért szegényes, mert a mű az ifjúságnak íródott. A regényben helyenként meg-meginduló, a forradalom vívmányairól vagy a nemzetiségi ellentétekről folytatott beszélgetések során a megszólaló emberek visszafogottsága, óvatossága fojtott politikai légkört idéz, a szabadságharc forradalmi hevületét kevésbé fedezhetjük fel. A történet igazi hősei nem is a szabadságharc történelmi főszereplői, hanem nagyszebeni gyerekek. A gyerekcsapat a történet elején még csak azért vállal némi kockázatot, hogy az őrséget kijátszva, a város falain kívül tudjanak játszani, az önfeledt játéknak azonban hamarosan véget vetnek a háború borzalmai. A Nagyszebenbe érkező sebesültek, a rekvirálások, Puchner tábornok katonáinak erőszakos bekvártélyozása felforgatják a város életét. A szebeni fiúk a háborús zűrzavarban elrejtenek egy menekült asszonyt, aki ráveszi őket arra, hogy az osztrák csapatok terveiről híreket szerezzenek. A gyerekek nekilátnak a jelentős veszéllyel járó hírszerző munkának. Sikerül kihallgatniuk néhány tiszt beszélgetését, de a csapat egyik tagját az osztrákok elkapják és fogdába zárják, miközben egy román és egy magyar fiú gyalog elindul Segesvár felé, hogy az osztrák csapatok támadási tervéről értesítsék Bem tábornokot.
Lengyel Balázs ügyesen egyesíti a fikciót a történelmi tényekkel. Bem a hírek hallatán Nagyszeben alá vonul, elfoglalja a várost, majd kiáltványt ad ki, amelyben teljes megbocsátást ígér a szászoknak. A regény ezzel az Erdélyben folytatott küzdelmek egyik legszebb fejezetét ábrázolja. A szabadságharc eseményeiben kiemelkedő szerepet játszó történelmi személyiségek éppen itt kapcsolódnak a történetbe. Bem tábornok és Petőfi Sándor meglehetős távolságtartással, epizódalakként bontakozik ki előttünk, az ő ábrázolásuk így értelemszerűen vázlatos marad. A regény inkább előzetes történelmi ismereteinkre támaszkodik, semmint részletes jellemrajzra, amikor mindkettőt példaképpé emeli. Igaz, hogy Petőfi már a történet kezdetén is népszerű a fiúk körében, olvasgatják verseit, gesztusait a korabeli metszetek alapján megpróbálják utánozni, de Bem tábornok pályája csak a történet végére, Nagyszeben elfoglalása után válik követendővé a fiúk szemében.
A szebeni fiúk fordulatokban gazdag története 1952-ben jelent meg az Ifjúsági Kiadónál, és azóta számtalan kiadást élt meg. A regényből 1953-ban rádiójáték készült, a színpadi változatot 1998-ban mutatták be először. A könyv német nyelvű fordítása Die Jungen von Hermannstadt címen olvasható.
Lengyel Balázs: A szebeni fiúk. Kalligram, 2004.
Bartos Károly