Megkértük a budapesti Radnóti Miklós Gyakorlóiskola 7. b osztály diákjait, írjanak fogalmazást Élményeim és gondolataim a Harry Potter-sorozatról címmel arról, mit jelentett számukra a sorozat, hogyan látják a könyveket a 7. kötet megjelenésének napjaiban. A 13 fogalmazáshoz kapcsolva közöljük két 9. a-s diák elemzésének részleteit is, a két hosszabb elemzést ők írták.

Egyszer nekem is megérkezik a levél… Imádom ezt a könyvet! Amikor kicsi voltam (8-9 éves), mindig azt reméltem, hogy egyszer nekem is megérkezik a levél, amiben benne van, hogy felvettek a Roxfort boszorkány- és varázslóképző szakiskolába. Jó lett volna. Olyan a könyv, mintha valóban létezne ez a világ, és Rowling valóban ott lett volna. Olyan jó beleélni magam a könyv szereplőinek a helyzetébe. Le sem tudom rakni a könyvet a kezemből, jaj, csak még egy kicsit olvasok, hogy megtudjam, mi lett Harryvel. Meleg Andrea

Nem fogott meg. Az első részt tavaly olvastam el, mert ez volt a kötelező olvasmány. A történet nem fogott meg annyira, hogy a moziban megnézett további részeket könyvben is elolvassam.
A cselekmény nem mindig fordulatos, hosszan ecsetel dögunalmas részeket, például ahogy kezdődik az első kötete, vagy amíg megmutatja H. P. hétköznapi környezetét. Szabó Réka

Sosem tudom, mi fog történni. A sorozat nagyon érdekes, izgalmas, már nagyon vártam az utolsó rész megjelenését. Még nem olvastam, mert van egy nagyobb bátyám, és sajnos ő is szereti a történetet, és minden jó könyvet ő olvas el először. A Harry Potterben azt szeretem, hogy sosem tudom, hogy mi fog történni, csupán sejtéseim vannak és találgatok, de pechemre a találgatásom sosem jön be. Nagyon sok érdekes és ötletes dolgot jelenít meg a varázslatok között, például a tértágító bűbájt. Balogh Marcell

Kifinomult a humora. A sorozat eleinte engem is magával ragadott: érdekesek a helyszínek, a kalandok, a fordulatok és a szereplők. A könyv félelmetes, feszültségekkel teli, egyúttal kifinomult a humora. Ám az utolsó kötetek már csak feldolgozzák az előző könyvekben leírt cselekményeket. Bui Phi Bao

Külön szerettem a várós részeket. Az első Harry Pottert még a szüleim olvasták fel nekem. Ha jól emlékszem, még nem jártam iskolába, és bár tudtam olvasni, de így azért kényelmesebb volt. Így talán nem is kell szégyellnem, hogy Bolyhoskát sapkának, Hóborcot pedig felhőnek képzeltem.
Nagyon jó volt számomra a könyv időzítése, mert minden kötete akkor jelent meg, amikor már tudtam élvezni. Külön szerettem a várós részeket: szerettem, hogy nem úgy volt, hogy amikor letettem az egyik könyvet, már vehettem is a kezembe a másikat. Így, hogy volt a részek között egy-egy év, még értékesebbnek tűnt szemünkben minden következő. A szünetekben pedig mindenki elmondta egymásnak a saját ötletét, hogy mi is fog történni, aztán meg annak a rendje és módja szerint mindig kiderült, hogy rosszabbul már nem is tippelhettünk volna. Kemény Zsófia

Esti meséből nagyregény. A regényben egy árva kis varázstanonc sorsát kísérhetjük figyelemmel csecsemőkorától kezdve, amikor a „Sötét Nagyúr” megöli szüleit. Ezek után nagybátyjához kerül, ahol meglehetősen rosszul bánnak vele.
A történet azonban tulajdonképpen Harry tizenegyedik születésnapján veszi kezdetét. Ekkor ugyanis fény derül a kis mágus származására és egy hihetetlen, mesébe illő világ létezésére, ahová Harry végül is tartozik. Innentől kezdve nincs megállás. Harry újra meg újra felveszi a harcot a Sötét Nagyúrral, aki a negyedik kötetben végre fel is tűnik. Lehet a gonosz egy – szó szerint – kétarcú professzor, egy óriáskígyó, egy patkányformát öltő mágus, vagy akár maga „Tudodki”, Harry nem ijed meg, halálos tusákban legyőzi.
A sorozat kötetei voltaképpen együtt nőnek a főszereplővel. Ahogy Harry varázsereje, úgy a könyvek vastagsága is növekszik, és így lesz egy kedves esti meséből nagyregény. Persze ez így normális, ha figyelembe vesszük, hogy egy tizenegy éves gyerek nem viheti végbe ugyanazokat a feladatokat, mint egy tizenhét éves, egy tizenhét éveshez pedig egyszerűen nem illenek egy tizenegy éves tettei.Kecskés Márton

Sajnos végképp lezárult. Tetszett, hogy az első résztől egyre bonyolódnak a szálak, a hetedikben pedig már abban sem vagyunk biztosak, hogy melyik hős áll a jó oldalon, és melyik a rosszon. A harmadik részben kezdtek el komolyodni a dolgok, egyre gyakoribb a halál, számtalan próbatétel van, és megjelenik a szerelem is. Az első öt kötetben világos a szereplők helyzete, a hatodik végén azonban Rowling kétségek között hagy minket. A hetedikben azért a legtöbb kérdés megválaszolódik, megtudhatjuk a szereplők magánéletének titkait. Sajnálom, hogy több kötete nem születik, de a történet befejeződött, és úgy gondolom, a hetedik könyv valóban lezárása Harry Potter és barátai kalandjainak. Császár Andrea

A könyvsorozat változásai. A sorozat első három kötete egyértelműen gyerekeknek lett szánva; mindig győz a jó, és mindenkit megjutalmaznak, aki azt az oldalt képviselte. A negyedik kötet változást hoz magával: Cedric meghal, és Voldemort visszatér. Itt keletkezik a magja annak a szálnak, ami a többi könyvet vezetni fogja. Az ötödik kötetben kezdődnek Harry látomásai, ami a könyv végén a halálba sodorja keresztapját, Siriust. Itt hangzik el a jóslat, ami talán még nagyobbra növeli a terhet, hogy Harrynek le kell győznie Voldemortot. A hatodik rész már nagyon megcsavarja a történetet. Kiderül, hogy Voldemortot nehezebb megölni, mint eddig hittük (a horcrux-probléma nehezíti a dolgokat). Itt Dumbledore-t már nem csak az öreg, bölcs filozófus oldaláról ismerjük meg, hanem – talán kicsit elgyengült – varázsló-oldalát. Közben többet tudunk meg Tom Denemről, és Pitont is egy kicsit jobban megismerjük. A könyv végén Dumbledore, Voldemort nagy ellensége, akit mindenki legyőzhetetlennek hitt, meghal Perselus kezétől. Ez egy kicsit megdöbbentő volt, de az írók általában ilyenkor azt mondják, hősüknek fel kell nőnie.
Nos, és az újonnan megjelent hetedik kötet. Ha az ember kihagyott pár kötetet, rá sem ismer a szerző művére. Az első és a hetedik részt összehasonlítva szinte két különböző világot látunk. Ezt a legtöbben a szereplők idősödésének tulajdonítják, de véleményem szerint maga Rowling is megváltozott egy kicsit. Szerintem valahogy nem illik ehhez a történethez ez a „mindenkimeghalésömlikavér”-megoldás. Viszont a legtöbb értékes gondolat szerintem az utolsó két kötetben jelenik meg. Az összetartás, a barátság és a szereplők gondolkodása eltűnődésre készteti az embert. Szili Benjámin

Vegyük hát sorra. Négyéves koromban találkoztam a Harry Potter sorozattal először, de most, tizenhárom és fél évesen is tetszik. Mind a hét részt, valamint a két kiegészítő könyvet is olvastam, vegyük hát végig!
Harry Potter és a Bölcsek Köve: ezt a könyvet még felolvasták nekem, ám azóta többször is olvastam. Jó kezdés, érdekes, szórakoztató, bár néhány ponton túl rövid. Harry Potter és a Titkok Kamrája: gyengébb folytatás, túl sok az akció az első részhez képest, s bár később ez lesz a jellemző, mégis kicsit fura érzést kelt. Harry Potter és az Azkabani Fogoly: szerintem a legjobb rész, gyors, érdekes, kellemes a mellékszálakkal és jó humorral. Nagyszabású kviddicsjelenetek és hátborzongató felfedezések! Jó elegy, jó könyv, jó ötlet! Ebben a részben Voldemorttal nincs harc, de ez nem baj. Harry Potter és a Tűz Serlege: kicsit talán krimisebb, fura álmokkal és a visszatéréssel. Harry Potter és a Főnix Rendje: a legrosszabb rész. Unalmas, hosszú, nincs benne elég kviddics, csak egy undok banya, és Harry furán viselkedik helyenként. Harry Potter és a Félvér Herceg: egyre krimisebb, de határozottan jó ötletek vannak benne, horcruxok, harc és izgalom. Dumbledore halála jó ötlet. Kár, hogy nem volt több emlék benne. Harry Potter és a Halálos Szentek: borzasztó könyv, alig jobb, mint az ötödik, túl kapkodós, nem olyan jók az ok-okozati viszonyok, túl sok a harc, kevés a fejtörő. A végén a jó győz és elnyeri jutalmát. Jó ötlet a végén a jövőkép! Sándor András

Hasonlóságok. Nekem a könyvek szimpatikusak. Vastagok, nincsenek bennük képek, kicsi a betűméret, egyszóval: „könnyű esti olvasmányok”. Tartalmuk szerint izgalmasak, szerkezetük szerint sok bennük az ismétlődés. A második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kötete elég hasonló felépítésű. A Privet Drive 4. szám alatt kezdődik, van egy kis bonyodalom, Dobby, Marge néni, dementorok stb. Utána jön a Roxfort expressz: nem tudnak bejutni, dementorok, Malfoyék, Lumpslock stb. Megérkezés: új tanár, Teszlek Süveg, találkozás. A tanév: mindig van valami nyomozás, titkolózás, sértődések Ron és Hermione között, kviddics. Tilosban járnak, megszegik az összes szabályt! A végén happy end van, a Griffendél megnyeri a házkupát, valaki vagy valami megmenekül, Roxfort Expressz, vissza a Privet Drive-ra. Bánáti Kende

Szemtől szemben a Főgonosszal. A Sötét Nagyúr már az első kötetben elkezd vadászni Harryre, a negyedik kötetben pedig szemtől szemben állnak egymással. Sokan segítenek Harrynek, legjobb barátai, Hermione és Ron mindig mellette állnak, akármekkora is a baj. Az ötödik részben megalakul a Főnix Rendje, amely az utolsókig kitart Harry mellett, még akkor is, amikor már az egyetlen varázsló is, akitől fél a Sötét Nagyúr, úgy gondolja, hogy vége a világnak. Ablus Dumbledore sem tudja megvédeni, meghal. Az utolsó könyvben a gonosz megostromolja az iskolát. A csatában egy-egy ellen küzd meg a Sötét Nagyúr Harryvel. Igaz, Harry kerül ki győztesen, de a hosszú harc közben meghalt az egész családja, a szülei, a keresztapja, sok barátja. Köves András

Voldemort – Dumbledore. Talán kezdjük Voldemorttal. Voldemort tökéletes főgonosz. Velejéig romlott, és világuralomra tör. A legnagyobb hatalmú mágus, saját terepén legyőzhetetlen (feketemágiában, kínzásban, hadseregszervezésben, félelemkeltésben). Egyszerűen nem lehet ellene sikerrel alkalmazni a saját módszereit, Harry Potter ugyanis esélytelen arra, hogy valaha nagyobb tudásra tegyen szert, mint Voldemort. Ugyanakkor megvan az oka annak, hogy Voldemort ilyen gonosz lett. Árvaházban nőtt fel, mindenki utálta. A Roxfortban talán már valamivel jobb volt a helyzete, bár továbbra sem szerették, ő pedig előszeretettel kínzott meg másokat és érvényesíthette akaratát mások fölött. Már az iskolában arra készült, hogy a hatalomra kerüljön, mondván, hogy az érvényesülésnek egyetlen módja az, ha leigázod mind a varázstalan, mind a varázslótársadalmat, majd az egésznek te állsz az élére.
Dumbledore ellenkezőleg: jó családban született, zseniális roxfortos diák volt, nagy pályára készült. Elsősorban abban tért el Voldemorttól hogy ő eredendően jó volt, még Grindelwalddal való kalandja ellenére is. Talán a húga halála térítette le arról a pályáról, ami kísértetiesen hasonlított volna a Voldemortéra. Ő is a halál ura akart lenni, csak nem gyilkolással. Dumbledore rájött, hogy nem való neki a hatalom. Elég lesz az is ha tanít, és a Roxfort valaha élt legnagyobb igazgatójává válik.
Vajon mért éppen velük kezdtem? Mert ők irányítják az eseményeket. Mert akármekkora hős is Harry, sosem tudná a saját erejéből legyőzni Voldemortot. Ehhez kell Dumbledore zseniális terve. Ő voltaképp már az első pillanattól kezdve tervel állt elő, tudta, hogy Harryt védenie kell, hogy ha majd eljön az ideje, legyőzhesse Voldemortot. Dumbledore is irányította a körülötte lévő embereket, mint Voldemort, csak éppen ő nem a saját hasznát kereste. És megtalálta a Sötét Nagyúr gyenge pontját: Voldemort ugyanis nagyon sokat tudott a mágiáról, de behatóan annak csak egy részét tanulmányozta, és nem volt hajlandó elismerni az általa alárendeltnek tartott fajok mágiáját. Emellett ő az embereknek csak a tudásával és agyával foglalkozott, a lelket jelentéktelennek tartotta. Dumbledore viszont régen tudta, hogy a léleknek igenis van súlya, mert tudni kell szeretni. Ezért volt a rossz legyőzésére a legalkalmasabb Harry, ezért lett ő a kiválasztott. Nem azért, mert tökéletes volt, ő is csinált hülyeségeket, hibázott. De a szabadság lényege az, hogy rosszul is dönthetsz, viszont amikor döntenie kellett, akkor azt választotta, ami jó, és nem azt, ami könnyű. Turi Eszter

Kedvenc szereplőm Hermione. Kedvenc szereplőm Hermione, mert igazán intelligens és okos, bár néha megsértődik, de igazán kedves és segítőkész. Sokszor mentette meg saját magát és mást az okosságával. Igazán szorgalmas, „jó kislány”, de gyakran kerül pácba együtt a barátaival. Maruzsa Gréta

Köszönjük, Rowling! Harry Potter és a varázslók világát manapság mindenki ismeri, szinte mindenki beleképzelte már magát ebbe a világba: milyen lenne, ha ő is tudna varázsolni. Talán épp ez a legnagyobb vonzereje a könyvnek. Ez a titokzatos világ, amit valamiért mégis nagyon közelinek érzünk. Mindvégig együtt izgulunk Harryvel, átérezzük a problémáit. Mi is kiközösítettnek érezzük magunkat, amikor az emberek Harry ellen fordulnak. És azt a mérhetetlen nagy fájdalmat is érezzük, amit a fiú érez a könyvben. A könyvek megjelenése előtt mindig azon gondolkozunk, mi fog történni, az emberek kisebb folytatásokat és történeteket alkottak, ezek a fanfictionök. Hálásak lehetünk Rowlingnak mindezért, azért, hogy megteremtette nekünk ezt a csodás világot, a regényeivel tanított minket, és rengeteg gyerekkel és felnőttel megszerettette az olvasást. Köszönjük, Rowling! Gunzinám Liza

A fanfictionök világa. A fanfictionök olyan szövegváltozatok, amelyeket a rajongók írtak az eredeti könyv szereplőit és helyszíneit felhasználva. A fanfictionnek (röviden: fanficnek) nincs más célja, mint a szórakozás: az írója nem keres pénzt vele, nem sérti a copyrightot. Megdöbbentően sok fanfic-író van, aki megdöbbentően sok időt áldozott a Harry Potter hetedik kötete egy lehetséges változatának megírására. Így feltűnt a Harry Potter és a Hősök Krónikája, a Harry Potter és a Gnómok Lázadása, a Harry Potter és a Szeretet Harcosa, és sok más fanfic.
Egész fanfic-oldalak születtek, amelyek Perselus Piton alakját állítják a középpontba, új fórumok jelentek meg. Fórum Pitonról, aki kezdettől fogva Voldemort oldalán állt. Fórum Pitonról, aki mégis jó. Fórum Pitonról, a kettős ügynökről. Fórum Pitonról, aki magányos farkasként nincs sem Dumbledore, sem Voldemort oldalán. A Hősök Krónikája szerzője felállított egy hipotézist, az Aetas Heroum-ot, ami egyféleképpen megmagyarázza Piton figuráját. Eszerint a varázsvilág története világos és sötét korszakok láncolata. Minden sötét korszakban születik egy Scelus, egy erős feketemágus, és egy Heros, akinek a küldetése legyőzni a Scelust. A Defensor feladata pedig az, hogy egyensúlyt teremtsen a két oldal között. Tehát Voldemort a Scelus, Harry a Heros, és Piton a Defensor, mindkettejük mestere, aki mindig a gyengébb oldalt erősíti.
Egyes fanficek az apróbb részletek megjóslásában jeleskedtek: ki fog meghalni a csatában, ki győzi le Bellatrix Lestrange-ot, milyen ajándékot ad Ginny Harrynek a tizenhetedik születésnapjára, mit gondolnak a koboldok a háborúról, mi történik Percy Weasley-vel, a tékozló fiúval, milyen nagy esemény szakítja majd meg Bill és Fleur esküvőjét, milyen lehet Muriel néni, ki lesz a Roxfort igazgatója Minerva McGalagony után, hogyan jelenik meg Dumbledore öccse, Aberforth, hogyan menti meg Dobby Harry életét, és összejön-e Ron és Hermione végre-valahára?
De a legnagyobb kérdés az volt, hogy túléli-e Harry az összecsapást, vagy nem. A legtöbb fanfic borúlátó volt ezen a ponton, egyetlenegyet sem sikerült találnom, amelyben nem halt volna meg a végén.Nem tudtam egyetérteni ebben a fanfic-ekkel. Biztos voltam benne, hogy Rowling megtalálja a módját, hogy Harry életben maradhasson. A személyisége elég súlyos volt ahhoz, hogy Krisztus mítoszát ismételhesse meg. Türelmetlen volt, forrófejű, néha még hisztérikus is, de bátor, őszinte, udvarias, szerény, igazságos és önfeláldozó. Kész volt arra, hogy meghaljon azért, hogy Voldemort ne kínozhassa tovább szeretteit, tehát sikerült legyőznie a halált. Kemény Lili

Harry Potter és az Érdemes Értékek. „A házimanókról, a gyermekmesékről, a szeretetről, a hűségről, az ártatlanságról Voldemort nem tud semmit. Mindezek az övét meghaladó erőt hordoznak, mindenfajta mágiát elsöprő hatalommal bírnak” – ezt a mondatot Dumbledore mondja az utolsó rész vége felé. Ez a rövid idézet elárulja, hogy melyek a legnagyobb értékek a regény világában.
A házimanók egy házat szolgálnak fizetség, ruha és pihenés nélkül, rettenetes körülmények között jogaiktól és választási lehetőségeiktől megfosztva, rabszolgaként. Soha senkiben nem ötlik fel, hogy ez másképp is lehetne. Hiszen ők mindig szolgák voltak, nem? De a házimanók olyan erővel bírnak, amiről a varázslók álmodni sem mernek, például képesek még szigorú biztonsági intézkedések mellett is hoppanálni és dehoppanálni. Voldemort kétszer is elköveti egy házimanó alulbecsülésének hibáját. Egyszer Sipor sikeresen elmenekül egy Inferivel teli tóból, és beszámol az eseményről gazdájának, ezzel Voldemort egyik legféltettebb titkát leplezve le. Egy másik alkalommal szigorúan őrzött foglyok, köztük Mr. Ollivander és maga Harry Potter szöknek meg egy házimanó, Dobby váratlan segítségével. A halála után biztosak lehetünk benne: hős volt, aki dicsőséget és tiszteletet érdemelne.
A házimanók különös gondolkodásmódját leginkább Sipor alakjában figyelhetjük meg. Először félőrült, rasszista, gyűlöletes teremtménynek tűnik, de miután megismerjük a történetét, nem tudjuk nem szánalomra méltó, magányos embernek látni, aki sokat szenvedett, tisztelne és hűségesen szolgálna bárkit, aki jó hozzá. A házimanók azokat az embereket jelképezik, akiket valamilyen okból alsóbbrendűnek tartanak, például a bőrszínük, nemük, vallásuk miatt. A gyermekmeséket is komolyan kell venni. Hőseink a „Bogar bárd meséi”-ből értesülnek a Halál Ereklyéiről, és így tudásfölénybe kerülnek Voldemorttal szemben. Ő viszont akkor sem ismer föl egy Ereklyét, amikor az orra előtt van. Nem olvas tündérmeséket, legendákat, hiszen nincs hasznuk, céljuk csupán a szórakoztatás és a múlt megőrzése. Voldemort nem törődik a múlttal, nem érdeklik a könyvek és nem hisz a legendákban. A könyvek, az olvasás, a tudás értéke Hermionéban ölt testet, és az ajándékban, amit Dumbledore-tól kap. Egy kötetnyi gyermekmesében.
És persze a legfontosabb érték: a szeretet. Ahogy Dumbledore mondja, ez tesz bennünket emberré. Harry az anyja szeretetének és áldozatának köszönhette életét, és az tartja életben, hogy szeret és szeretik. A szeretet és áldozat motívumai mind a hét könyvbe bele vannak szőve. Harryt megvédik azok, akik szeretik, és ebbe egyesével belehalnak. Lily és James, Sirius, Dumbledore, Dobby, és közvetetten Fred, Lupin és Tonks is Harryért áldozzák az életüket. A hetedik kötet végén fordul a kocka, és Harry kénytelen feladni magát Voldemortnak, hogy megmentse azokat, akik fontosak számára, és ugyanakkor elpusztítsa önmagában a Horocruxot. Hatalmas kihívás emelt fővel a halálba sétálni, legfőképpen egy tizennyolc évesnek, s egyetlen dolog teszi ezt lehetővé, a szeretet, amit a kastélyban lévők iránt érzett, amit a szülei, Sirius és Lupin adtak neki, amikor megidézte őket a középső testvér ereklyéjével, a kővel. Harry utolsó gondolata majdnem-halála előtt Ginny volt, a lány, akit szeretett.
Harry nem az egyetlen, akinek emberfeletti erőt ad a szeretet. Lily Evans iránt érzett szerelme az oka Perselus Piton pálfordulásának halálfalóból Dumbledore legmegbízhatóbb szolgájává és kémjévé. Mrs. Weasly legyőzi Bellatrix Lestrange-ot, aki egyébként sokkal jobban párbajozik, hogy megvédje Ginnyt és megbosszulja a gyermekeit ért támadásokat. Eszerint a szeretet nemcsak lelki és szellemi, hanem testi erőt is ad.
Voldemort viszont képtelen szeretetet érezni, ezért Dumbledore meghatározása szerint nem is ember. Ő azt gondolja, hogy ez legyőzhetetlenné teszi, de Dumbledore tudja, hogy csak szánalomra méltóvá: „Legfőképpen azokat sajnáld, akik szeretet nélkül élnek.”
A hűség értékét mindenekelőtt Ron és Hermione Harry iránti hűsége jelenít meg. Mindenhová követik őt, és bár tudnak a horocruxokról, segítenek neki végrehajtani küldetését. Még a családjukkal is megszakítják a kapcsolatukat. Persze ez a hűség nem megingathatatlan – Ron ott is hagyja a csapatot, de azonnal megbánja, és visszatér az önoltó, Dumbledore ajándéka segítségével.
A legnehezebben leírható és legnehezebben birtokolható érték az ártatlanság. Dumbledore megemlíti a teljes, osztatlan, romlatlan lélek erejét. Arról is ejt szót, hogy a lelket legkomolyabban egy gyilkosság elkövetése károsítja. Eszerint az ártatlanság az ölésre való képtelenséget vagy az ölés elutasítását jelenti. Ezt Harry jellegzetes átka, a Capitulatus, a lefegyverző bűbáj is kiemeli. Továbbá a történet folyamán két főbenjáró átkot használ, az Imperiust és a Cruciatust, de a harmadikat, a halálos átkot soha. Bár kétszer is szembeszáll Voldemorttal, először nem is védekezik, másodszor pedig a Capitulatust használja az Adava Kedavra ellen. És győz: az ártatlanság győzedelmeskedik a gonosz felett.
Harry lesz érdemes arra, hogy egyesítse a Halál Ereklyéit, hogy a Halál Ura legyen. Nem kísértette meg a pálca, mert nem vágyott hatalomra. Nem kísértette meg a kő, és csak akkor használta, amikor valóban szüksége volt rá, mert megtanult együtt élni a gyásszal. Jól használta a köpenyt, sohasem ártó kémkedésre vagy orvtámadásra, hanem arra, hogy megvédje magát és másokat. Ártatlan volt, így válhatott a Halál Urává. És a halált csak az uralhatja, aki nem fél tőle. Ahogy Dumbledore mondja: „Csak az uralkodik a Halál fölött, aki nem akar megszökni a halál elől. Elfogadja, hogy meg kell halnia, és tudja, hogy a halál fenyegetése mesze nem a legszörnyűbb dolog itt, az élők világában.” Kappanyos Ilona
Köszönjük Fenyő D. Györgynek a segítséget!