Honnan jön az ötlet, az ihlet amikor meséket, verseket ír?
Jöhet az ötlet, az ihlet mindenhonnan. Ha az ember fölpislog az égre, hogy, na, mi a helyzet felhőfalván, akkor onnan. Ha leballag a metróba, a föld alá, ott is támadhat ötlete. Vagy benéz egy szendvics kalapja, kabátkája alá, mi van benne. Jön az ötlet, kavarog a gondolat. Asztal alól, szekrényből, a szélfúvásból, a hidegből, a melegből, akárhonnan előbukkanhat. Meglátok egy másik embert, hát ezért jut eszembe valami. Fájni kezd a hasam, ezért. A lelkem miatt.
Legtöbbször miről ír verset vagy mesét, mi a kedvenc témája?
Verset már keveset írok. Igazi verset nem is nagyon. Azért írok meséket meg mindenféle más történeteket, amiért olvasom is őket. Hogy például ne féljek. Hogy el akarom mondani, valami mennyire tetszik, vagy mennyire nem tetszik. Azért írok mesét, mert nem értem a világot, de írok róla, és így mintha mégis jobban érteném kicsit. Nevetni akarok, sírni, ezért írok.
Gyerekkorában mire gondolt, hogy mi lesz majd ha nagy lesz?
Ha előre elképzelte, hogy író lesz, hogyan képzelte el a felnőttkorát?
Egyáltalán nem gondoltam, hogy író leszek. S bár gyerekkoromban írtam verseket, inkább régész akartam lenni. Nagyon érdekelt az idő, a múlt, a múlt mindenfajta tárgyi és írásos emléke, csontok, tárgyak a föld mélyében, romok, és a mesék, a legendák. Ott hever ezer éve egy csontváz a földben, békésen vagy nem békésen álmodozgat, egyszer csak megtalálják, süt rá a nap, hú, hát ki volt ő, miféle ember, ez nagyon izgatott. És az efféle kíváncsiság, s hogy képzelődni kezdtem róla, már az íróság felé terelt.
Mi annak a története, hogy író lett?
Az egy nagyon hosszú történet. Mert ki az író? Aki csak ír, aki abból él? És akinek van más foglalkozása, például tanár vagy, ismerek ilyet, tehenész? És akit nem fedeztek föl, akit nem értékelnek rangja szerint? Ők nem írók? Akinek nagyon kevés olvasója van? Íróvá válni hosszú, bonyolult, sok verejtékcsöppel és lemondással járó folyamat. Csinálod, csinálod, írsz kicsit, nagyot, szépet, sikertelent, és egyszer csak rájössz, hogy írás nélkül már nem tudsz élni. Olyan az neked, mint a kenyér, mint a levegő. De például vannak írók, akik abbahagyják néhány könyv után. Nem írnak többet. Mást csinálnak. Akkor azok nem írók már? De azok. Szóval bonyolult. Kivételesen még az is lehet író, akinek pedig egy könyve sincsen.
Még mit szeretne elérni az életben, milyen vágyai, céljai vannak?
Most például egy roppant vastag könyvet írok, lesz vagy ezer oldal. Regény felnőtteknek. Azt jó lenne szépen befejezni. És fejben már elkezdődött a harmadik Trapiti.
Hogyan érzi, mennyire becsülik meg a munkáját?
Megbecsülnek, panaszra nincs okom. Sok helyre hívnak, mindenhová el se jutok. A Ttrapitit iskolákban is tanítják. A múltkor, februárban, egyetlen hideg, esős hét alatt hat magyar város iskoláiban és könyvtáraiban fordultam meg. Nehéz menet volt, de nagyon szép. Kiskunfélegyházán volt legszebb a latyak, Ózdon a hó.
Ki volt a kedvenc mesehőse gyermekkorában? Miért?
Attól függ hány éves voltam. Mert a Kisvakondot nagyon bírtam. Meg Csipikét, a törpét. A struccot. A világ leggazdagabb verebét. Aztán meg jöttek a nagyobb történetek, az indiános, vadnyugatos kalandok, a magyar mondák, Hucklebery Finn és társai. Kiskoromban beleszerettem Nemecsekbe. A legkisebb Pál utcai fiúcskába, akinek kisbetűvel írták a nevét. Ő megmaradt. És hát Jumurdzsák is egyre szimpatikusabb. Úgy értem, a kitartása. Az ő habitusa például hasonlít egy íróéra.
Milyen érzés nyomtatásban látni a könyvet?
Különös, elmondhatatlanul jó. És nem csak látni, de tapintani, lapozni, vagy szagolgatni a friss nyomdaillatot. Itt van egy könyv a kezemben, fogom, tartom, forgatom, tele van mondattal, ki ne essenek belőle. Ezeket a mondatokat, amik mesékké, történetekké állnak össze, te találtad ki. Én! És egyszer csak tárgyiasul. Nagyon nagy találmány a könyv.
Most milyen könyvet ír?
Bocs, de ezt föntebb megválaszoltam már. Jó, van egy kedves mesefigurám, a Pálcika. Egy fél meseregény az újabb kalandjairól, pontosabban arról, hogy Gerbera Erzsébet felét elrabolják, és nyomozás kezdődik, már van egy fél regényem. Készül.
