Az ember sok minden szeretne gyerekkorában lenni, de kevesen váltják be aztán ezeket az álmokat. Te minek készültél gyerekkorodban?
Imádtam a dinókat, a földönkívülieket, minden olyan dolgot, ami megfoghatatlan és szinte minden gyerek épp ezért oda van értük. Így elsősorban természetesen ezekkel kapcsolatos szakmát képzeltem el magamnak hat évesen, de mindeközben firkáltam mindenhova. Az ujjaim mindig filctollasak voltak, általános iskolában pedig majdnem intőt kaptam azért, mert alkoholos filccel rajzoltam a falra és a padokra. A szünetekben mindig a barátnőim leckefüzetébe kellett rajzolnom, így nyolcadik végére úgy döntött a család, hogy a Kisképzőbe kellene jelentkeznem. Onnantól kezdve minden a rajzról és a rajzfilmekről szólt és felvittem a padlásra a dinós könyveket az ufós magazinokkal.
Emlékszel arra, mely könyvek illusztrációihoz vonzódtál gyerekkorodban? Hatott ez rád a későbbiekben?
Megszállottan gyűjtöttem a szép mesekönyveket. A polcomon kiemelt helyet kapott Vladyslav Yerko: Mesék a ködös Albionból című könyve és az Elek Lívia által illusztrált Nyelves királykisasszony. Utóbbiból még mindig kívülről fújom a meséket, akkora hatással volt rám. Ezen kívül imádtam mazsolázni Richard Scarry Tesz-Vesz városát és az Anne Grahame Johnstone-féle Peter Pan és Wendyt.
A MOMÉ-n animáció szakon végeztél. Mi vezetett mégis az illusztrálás felé?
Szerintem az animáció és az illusztráció nagyon közel áll egymáshoz. Én a mai napig ha valaki megkérdezi animációs art directornak- directornak és illusztrátornak hívom magam, tehát aktív még az animációs életem is. Viszont nagyon élvezem az illusztráció adta szabadságot, hogy nincsenek szabályok, bármit bárhogyan meg lehet rajzolni, nem kell azon aggodalmaskodni, hogy ez, hogy lesz meganimálva vagy költséghatékonyan kivitelezve. Diploma után kimentem Angliába és próbaként elkezdtem jelentkezgetni különböző illusztrációs ügynökségekhez, míg az egyik behívott interjúra és azóta is ők reprezentálnak. Két év alatt sok mindent megtanultam, és most kezdtem el azt érezni, hogy már kezdem átlátni ezt a szakmát is, ismerem a kiadókat és dolgoztam már egy-két könyvön.
Beszéljünk még egy kicsit a kezdetekről…Volt nálad töréspont, arra a pillanatra gondolok, amikor úgy érezted, hogy végre megvan, végre megvalósítottad rajzban azt, amit elterveztél fejben? Sok alkotó beszámolt erről az élményéről, mikor illusztrálással kezdett foglalkozni; vajon rád is igaz ez? 
Erre nehéz válaszolnom, mert már középiskolában minden napom a rajzról és az abból adódó stresszről és versenyhelyzetről szólt. Voltak jobban és rosszabbul sikerült rajzaim. Én inkább arra a pontra emlékszem amikor megtaláltam a stílusomat. A Momén egy elméleti órán firkálgattam, és amikor ránéztem a kész rajzra éreztem, hogy ez pontosan olyan amilyet akartam. Ha jól emlékszem egy néni volt, ami végül a főszerepet kapta a diplomafilmemben. Attól a naptól kezdve egyik pillanatról a másikra teljesen meg is változott a rajzstílusom. (Bakos Barbara animációs vizsgafilmje, amelynek Domonyi Rita volt a konzulense, itt megtekinthető.)
Mely munkáidra vagy a legbüszkébb?
Ez mindig változik. Van egy ’bookprojects’ mappám a számítógépemen és általában az abban lévő saját könyvterveim tetszenek a legjobban, és remélhetőleg egyszer büszke is leszek rájuk, ha kikerülnek onnan. Jelen pillanatban viszont a nemrég megjelent ’City Street Beat’ című Nancy Viau által írt könyvemre vagyok a legbüszkébb.
Terjed egy vicc mostanában, aminek az a lényege, hogy annál szomorúbb nincs is a világon, mint ha az ember gyereke illusztrátor szeretne lenni… Te hogyan látod ezt? Mennyi kudarcélményed volt, milyen nehézségekkel kell szembenéznie szerinted egy illusztrátornak?
Az egész családom tele van művészekkel, így ez sosem volt probléma, vagy megrázó senkinek sem, hogy én is hasonló pályára szeretnék lépni. Voltak természetesen kudarcélményeim, talán ez is a legnehezebb mind az animációban mind az illusztrációban, hogy nap mint nap a lelkedet beleteszed egy- egy rajzba vagy filmbe és utána a lelketlen client azt mondja, hogy azonnal töröld ki a képből azt a hableányt, pedig neked az volt a kedvenced. Ezen kívül pedig természetesen ott vannak a szabadúszással járó kalandok, hogy soha semmi sem biztos. Nincs egy meleg kis iroda ahova minden reggel bemész és elszürcsölöd munka előtt a kávédat. De egyben ez is a nagyszerű az egészben, hogy a világ bármely pontján lehetsz és akár egy hegy tetején is megihatod a laptopod mellett a reggeli kávét.
Mi inspirál a legjobban? Vannak-e kedvenc könyveid, alkotóid?
A változás, az utazás, az új helyek és emberek, vagy épp az ellenkezője, hazamenni a szüleimhez, a régi szobámban ücsörögni, és visszaidézni újra meg újra a gyerekkori emlékeket. Ezen kívül sok olyan kortárs illusztrátor van akik nap mint nap inspirálnak. Nagy kedvenceim például: Isabelle Arsenault, Princesse Camcam, Kenard Pak, Kerascoët, Jon Klassen, Benji Davies, Jenny Murphy, Emily Hughes…
Mit láthatunk tőled legközelebb?
Jelen pillanatban egy angol és egy amerikai kiadóval dolgozom 2-2 könyvön, de a címek és a megjelenés itt még titkos. Ezen kívül nagy örömömre végre a magyar könyvesboltok felé is van alkalmam egy lépést tenni, Bíró Eszterrel dolgozunk együtt egy nagyon izgalmas projecten, az ’Állati Zenés ABC’-n! Mindemellett saját könyveket is fejlesztek, és folyamatosan részt veszek animációs projectekben mint rendező vagy art director.
Bakos Barbara Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/barbarabakosillustration
Illusztrációs weboldala:
http://cargocollective.com/barbarabakos
Animációs weboldala:
