Nap: 2010. március 3.

Állatságok

Az állatok hálás vers- és mesetémák. A róluk verselő Aiszóposz épp olyan halhatatlan, mint a minden kulturális tevékenységeket megalapozó görög irodalom más műfajaiban jeleskedő nagyjai. Ám az állatmesék – és ebben Phaedrus, La Fontaine, Krülov munkássága sem más – hősei többnyire emberek, akik állatjelmezekben mondják ki, játsszák el a másképpen kimondhatatlant. A gyermekirodalom születésével aztán megjelentek a játékállatok (Micimackótól Vackorig). A valódi állatokról szóló gyermekversek divatja újabb keletű, de Tamkó Sirató Károly vagy Devecseri Gábor a valódi állatokról emberi blődliket írt.

Ágról szakadt remekmű

A külön világot alkotó írók természetesen megrajzolják világuk társadalmát is. Ezek – a fantasztikus lényeket is beszámítva – nagyon emberiek, sőt a mű születése korának jellemzőit mutatják. A Gyűrűk Urában éppúgy a jó és a gonosz küzdelme folyik, mint a megírásának idején dúló II. világháborúban, sőt nagyon sokan a gonosz gyűrűjének hatalmát az atombombával rokonítják. A lényeg azonban valamennyi hasonló műre kiterjeszthető: ezeket a sajátos világokat mindenütt egy nagy társadalmi krízis pillanatában ismerjük meg.