Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy PUSZI, akkor vajon mire gondolunk először mi, felnőttek? Talán arra a puszira, amit először cuppantottunk kicsi szerelmünk pofijára az oviban? Vagy arra a puszira, amit az esti filmben láttunk? Sokféle puszira gondolhatunk pillanatnyi hangulatunk, emlékeink vagy tapasztalatunk alapján, de ennek az egyszerű szócskának árnyalatait talán sosem gondoltuk végig igazán. Felnőtt korra a szavak kissé talán megkopnak, és nem árt a magunk kedvéért sem felidézni azokat a finom árnyalatokat, amiket egy adott szó jelenthet. Egy kisgyermek rendkívül élénken éli meg a valóságot. Neki a valóság is mese. Anya finom puszija a jótündér puszija, apa puszija a messzi útról megjött vitéz királyfi puszija, a tolakodóan kedves szomszéd nyanya puszija pedig a boszipuszi lehet. Ezen a pár oldalon a a kifejezés jelentése mindig más és más. A puszi szó finomhangolása, jelentésének pontosítása zajlik. Tizenkét jelzőt találhatunk arra, hogy milyen is lehet egy puszi, de ha megszámoljuk, nagyon meglepődünk, mert ennél sokkal többnek tűnik, mivel az ember itt időt kap arra, hogy végiggondolja, mit is érez gyermeke az adott szituációkban. A puszik sokféleségét Takács Mari illusztrációja kíséri végig. Mari hatalmas, egyszerű színfoltokkal hagyja uralkodni magát a témát. Ötletesen, de nem tolakodóan oldja meg a puszihoz köthető fogalmak ábrázolását. Még egy réteget von a könyv tartalmára, de nem irányítja el a témáról a figyelmet, csak hozzáfűz egy kis pluszt. Hogy úgy mondjam, gyengéden bánt a tartalommal, ami nem csoda, hisz’ ezt a könyvet, érzésem szerint, a Csimota Kiadón kívül egyéves kisfia, Milán is megrendelte tőle. (L. p. I.)