May Szilvia és Pikler Éva egy barátságos, hangulatos világot mutat be szövegben és képben is. Azt hinnénk, már nem is léteznek olyan emberek, mint Imbusz mester, és lám, itt van feketén-fehéren, illetve színesben is ebben a mesekönyvben! A történet egy sorozat első része. Imbusz mester olyan magányos ezermester (nem autószerelő!), aki igazán szereti a tárgyakat, a munkáját, és nem ismer lehetetlen feladatot. Olyan ember, aki a tárgyakat – és ezáltal mások munkáját is – megbecsüli és nem tekinti azonnal szemétnek, ami elromlott, hanem megjavítja, átalakítja azt. Sokan gondolkodhatnának így ebben a globalizált, túltermelő, ám érdekes módon mégis elszegényedő világban. Imbusz mester mindig újat varázsol a régi, használhatatlannak hitt autókból. Semmit sem dob ki, mert semmit sem tart szemétnek. Tervezi, hog egyszer készít egy gyönyörű autót, de sajnálja a gyönyörű régi fa műszerfalakat, kormányokat. Ám történik egy nap, hogy egyszercsak begördül, vagy inkább bedöcög a műhelybe egy autó, amelyiknek a gazdája meg sem várja, hogy a mester vállaja-e a munkát, hanem inkább megy is tovább rögtön, mondván, hogy inkább vesz egy új autót. Jogos, ma már mindenki ezt teszi. Csak hát ez az ember ott hagy a romos autóban egy nem sokkal jobb állapotban lévő háromlábú kutyát. Hamar kiderül, hogy Imbusz mester ettől a naptól kezdve nem nevezhető magányosnak és sejthető, hogy legalább annyira megváltozik eddigi élete, mint Nordquist Pettsonjának, amikor magához fogadta Finduszt, a rakoncátlan kismacskát.
Az illusztrációk a történethez illő régies, fojtott színekkel, egyszerű és bonyolult rajzos elemekkel vegyítve nagyon szépen kísérik a történetet. (L. p. I.)