Már az első betűk leütésénél rá kellett jönnöm, nem könnyű feladatot vállaltam, amikor Rigó Bélával kitaláltuk, hogy mindketten írjunk Tóth Krisztina legújabb, gyermekeknek szánt verseskötetéről. Szerencsére én ott voltam a kötet bemutatóján a Fókusz Könyvesházban, és így találkozhattam azzal a csapattal, amelynek a kötetet köszönhetjük. Boldizsár Ildikó szerkesztővel, Baranyai András grafikussal és mindenekelőtt Tóth Krisztinával. A versek jó részét előbb hallottam felolvasva, és csak utána böngésztem végig a kötetet magam is. Nagyon jól szórakoztam mindkét alkalommal. Legelső kellemes észrevételem az volt, hogy Tóth Krisztina nem a jól bevált és ismert állatokról írt, hanem többnyire egzotikus és általunk kevésbé ismert (vagy éppen teljesen ismeretlen) szerzetekről. Így gazdagította zoológiai ismereteimet is némiképp, ráadásul kibővült a témában eddig megjelent remek versek választéka is. (Egyiket éppen Rigó Béla írta. Van, aki nem ismeri a Nálatok laknak-e állatokat?) Tóth Krisztina játékos énje kiélhette magát a versek megírása közben, aminek olyan rímpárok köszönhetik megszületésüket, mint pl. a
„Ne légy olyan enervált,
lessük inkább a narvált!”
Nos, ami közöm nekem a nyelvi játékokhoz van, az a L’art pour l’art Besenyő család szövegeinek létrehozásához köthető, engem az ilyen rímekkel le lehet venni a lábamról. Nem önmagában a szójátokok nyűgöznek le, hiszen azok indok nélkül nem érnének sokat. Tóth Krisztinánál ezek csak segédeszközök, amelyeket laza mozdulattal emel ki nyelvi eszköztárából, amikor szükség van rájuk. De csak akkor! Ugyanez a könnyed hangvétel jellemző a versek egészére végig. Különösen értékelni tudom a le nem írt rímeket. Rengeteg evidens rímpárt hagyott ki, rábízva azok továbbgondolását az olvasóra. Emiatt aztán nagyon ritka az előre kiszámítható, várható sorvégi csattanó. A versek eredetileg gyermeke és önmaga szórakoztatása végett születtek. (Marci egyébként tevékenyen részt is vett egy-egy rím ötletével az alkotómunkában. A Tanrek c. vers esetében például felvetette a tankert, mint lehetőséget, de Krisztina szavaival élve az istennek se akart beleférni ez a tárgy a versbe. Ennyi „kudarc” belefér.)
Egyik kedvencem a Vombat. Ennek születésével kapcsolatban a költőnő elmesélte, amikor egyszer Békés Pál külföldi útja során ölébe vett egy vombatot. Az állatka azonban nem akart nyugton viselkedni az író ölében. Ekkor az vombat gondozója megjegyezte, hogy: „Úgy látszik, az állat nem bírja az úr szagát.” Tóth Krisztina egyébként nagy mesélő. Igazi élmény, amikor belefog egy történetbe. És ebben a kötetben végig mesél. Nem tudhatunk meg persze kimerítő adatokat a szóban forgó állatokról, de épp eleget ahhoz, hogy amint kiröhögtük (kimosolyogtuk?) magunkat, elkezdjünk utánanézni, hogy mégis, valójában milyen állat is az a dzseláda vagy a milu? (Nagymamám macskáját hívták így, de nem őróla van szó.) Különösen tetszett a repülő halról szóló vers, mely egészen szürrealisztikus képpel indul.
„Az esti levegő megremeg / és arra száll egy hal lebegve.”
És valóban: milyen különösek az állatok! Milyen sokfélék! Csakúgy, mint az emberek. Csak ők másképpen mások. Egyébként ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen is a költőnő legbensőbb énje, az megtudhatja a Sisakos kazuár c. versből. (Ezt ő maga állította a bemutatón.) A versek némelyike szinte kínálja magát a megzenésítésre. (Meg is történt Radvány Balázs jóvoltából. Hadd csináljak itt némi reklámot a 2006-ban megjelent CD-nek, mely a Londoni mackók címet viseli! Az könyvbemutatón hallhattunk is pár dalt, hiszen jelen volt Radvány Balázs is, a dalok megzenésítője.)
Egy gyermekverses kötetnek szerves része az illusztráció. Egy jó költőhöz pedig jó illusztrátor kell. Mint Baranyai András! Már messziről látható a könyvespulton, hogy ez valami más, ez valahogy jobb a megszokottnál. A borító egyszerű, nem harsány és mégis figyelemfelkeltő. Amilyenek a versek. András stílusához tartozik, hogy rengeteg finom kis ötletet vet be munkája során, így az olvasó hosszasan bebarangolhatja tekintetével a látványt. Ezek az illusztrációk visszafogottak, és arra törekszenek, hogy a versekkel együtt alkossanak egységes kompozíciót. Persze a képi ötletekből sincs hiány, de nagyon helyesen inkább csak a figurák karakterében elrejtett apró finomságok adják meg azt a pluszt, amitől ez a könyv kinézetre is méltó az írott tartalomhoz. Sajnos, nem mindenkinek ajánlhatom ezt a könyvet, csak azoknak, akik a szellemdús, valóban értékes gyermekverseket szeretik igényes formába öltöztetve.