A koldus és a király
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy király. Az a király nagyon szerette a zenét. Egyszer jött egy koldus, és a koldusnál volt egy hegedű. Az a koldus nagyon-nagyon szépen játszott azon a hegedűn. A király leküldte az egyik szolgáját, hogy üzenjen a koldusnak, hogy jöjjön fel. Feljött a koldus, és a király kérdezte: van valamilyen állatod? Mert a király szerette nagyon az állatokat. A koldus azt felelte, hogy igen. A király megkérdezte: Milyen állatod van? A koldus azt felelte, hogy macska. A király megkérdezte: elhoztad azt a macskát? Nem, felelte a koldus, de a király csak folytatta a kérdezősködést. Nem tudod, hogy hogyan lehetne idehozni azt a macskát? A koldus így felelt: Én nem tudom idehozni, de te el tudsz jönni.
– Hogyan? Hiszen én nem mehetek ki csak úgy a palotából.
A koldus azt felelte: Hát úgy jöhetsz ki, ha álruhába bújsz. Akkor az őrök nem ismernek fel. Így is tett a király.
Elindultak, mentek, mentek, és egyszer csak megérkeztek egy kicsike kis kunyhóhoz. Kinyitotta a koldus a kunyhó ajtaját, és a király kereste a macskát. De nem találta. Helyette talált egy
titkos ajtót. De nem tudta, hol van a kulcsa. De nem akarta megkérdezni a koldust, mert hátha kincsek lapulnak mögötte. Míg a király a kulcsot kereste, a koldus hegedült. A király a nagy keresésben meglökte az egyik szekrényt, és kinyílt a titkos ajtó. A király bement, de nem találta a sok kincset. De helyette megtalálta a macskát. A koldusnak eszébe jutott: hol van a király a macskával együtt? Ekkor meglátta a nyitott ajtót. Nem is tudtam, hogy itt van egy titkos ajtó, gondolta. Bement az ajtón, és meglátta a királyt és a macskát. A koldus gondolkozott egy kicsit. És végül úgy döntött, hogy a királynak adja a macskát. A király nagyon megörült, és jutalmat akart adni a koldusnak. De eszébe jutott, hogy a palotában van az összes kincse. Visszamentek a palotába, a király megajándékozta a koldust egy láda kinccsel.
Sándor Mátyás István, 7 és fél éves
