A költő pontosan ismeri a gyerekek valóságos és elképzelt világait, a szókincsét, a mondatszerkesztését (vagyis gondolkodásmódját). Tudja, hogy mi a gyermekek számára a probléma, mi a trendi vágyálom.
Vannak olyan versek, amelyekben ez a tudás a lényeg. Ezért képes Lackfi mosolyogtató verseket írni a tejfogak kihullásának viszontagságairól, egy lakásba csempészett kölcsön hörcsögről, a gyerekek ricsajozási kényszereiről és a hétfejű igazgató néniről, aki büntetésből behívja magához az osztályában állandóan rendet bontó túl aktív gyereket, aki aztán roppantul élvezi, hogy megfigyelheti az igazgató nénit, aki folyton telefonál, akihez folyton jönnek, aki körül mindig történik valami. Vers lesz a családi intimitásokból (puszicsata), a rendet teremteni kívánó nagymama sziszifuszi harcából, vagy a trágár beszédről való lenevelésről. Nagyon fontos: ez a többlet tudás témától függetlenül ott van a kötet csaknem valamennyi versében. (Rigó Béla) – Móra Kiadó, 2009.