A nálunk ez idáig ismeretlen, hazájában és német földön is hatalmas sikereket arató manchesteri angol író, Melvin Burgess alkalmasint legkiválóbb regénye jelent meg az Orlando Kiadó gondozásában, címe Nem mondod! Az óvatosság kedvéért 14 éven felülieknek címkézett kötet látszólag fontos eleme a nyers, „meredek” szóhasználat, a zsargon-, a divatkifejezések, a ritkán tapasztalt sűrűségű belevaló hablaty és a sugallatos kifejezés ereje-elegye, ám a lényeg nem ez. Hanem a kiváló írói mű, az tehát, hogy ez igazi, vérbő, gazdag cselekményű, megannyi hiteles részletből összeálló regény.
Nagyon élethű, szórakoztató, nehéz letenni. Magam is két szusszanásra fordítottam le; persze jó nagy lélegzetvétel kellett mindkétszer. Eleinte tartózkodtam volna tőle, hogy e hasábokon magasztaljam, most mégis megteszem.
A felelős gimnazisták körében játszódó cselekmény, melynek fiatal fiúk és lányok ugyanúgy „hősei és antihősei”, mint a szülők, ezek barátai, a tanárok, főleg egy kalandos vérű tanárnő. a cselekmény, melyet a mohóság, a kis aljasságok, becsapások sora sző át, egészen kiváló tehetségű íróra vall. Magam nem annyira a „rámenős” nyelvhasználattól voltam elragadtatva (attól nem is, ott inkább arra vigyáztam, hogy ne köznapjaink igen egyhangú kifejezéskincsét ismételjem el, hanem találjak ezt-azt, gazdagabb módozatokat, finomabban pengézőket), nem, hanem attól borzongtam meg jólesően, hogy Burgess milyen jól bírja szuflával, mekkora életismeretet tesz át csikorgás nélkül ilyen jól stilizált regényformába. A sodró lendületű, hatalmasan izgalmas, meglepetésekkel teletűzdelt könyv egyszerűen lenyűgöző hatást tesz arra, aki az ilyet szereti. Semmi sablon, semmi fáradás, veríték – bombázó fordulatok, s ha már nevetnénk, szánk köré fagy a vigyor. Az év itthoni ifjúsági meglepetéseinek egyike, talán „a” meglepetés. (Tandori Dezső)