Máté Angi meséi miniatűr csodák, az élet rejtett gazdagságából megsejtett, majd a nyelv segítségével napvilágra hozott kincsek. Első olvasatra nehezen érthetőek, befogadhatóak ezek a történetek, de már ekkor is érezzük, hogy valami nagyon különleges dolog került a kezünkbe. Második olvasatra a mesék szavai az értelmünkig érnek, ízlelgetjük a különleges hangzású szavakat, kutatjuk jelentésüket, próbáljuk megfejteni értelmüket. Harmadjára azonban már csak azzal törődünk, hogy a szívünkig engedjük ezt a különleges nyelvmuzsikát, amelynek dallamán a minket körülvevő csodákkal teli világ szól hozzánk. A lírai mesékhez Szulyovszky Sarolta képei társulnak; nem mondanak többet, mint a történetek, annyit tesznek csupán, hogy életre keltik a sokszor megfoghatatlan, ábrázolhatatlan szereplőket (csend, sötétség, láz, hideg). Minden él, minden mesél – a világról, s benne az emberről, aki csodálkozva tekint erre az ismeretlenre. A mesék nem véget érnek, csak befejeződnek, s dolgoznak tovább a szívünkben, szemünkben, hogy másként tekintsünk a világra. (Pompor Zoltán)
Pagony