Mottó: „Az álom tenger, tejből és gyereknyálból” (Balassa Péter)
Both Gabi szubjektív jegyzete
Volt egyszer egy
Igen, képelmények. Költői képek, költői szövegek. Az egész olyan, mint egy álom. Néha vágyálom, néha rémálom, de leginkább a kettő keveréke. Tej és gyereknyál keveredik ezekben az álomszerű mesékben pontosan úgy, ahogy Balassa Péter mondta egykor. Azt hiszem, ő is nagyon szerette volna ezeket a szövegeket!
Nem akarok kiszakadni a mesékből. Nem akarom megosztani senkivel ezt az élményt! Először magamnak kell megismerni minden porcikáját, minden alkotóelemét magamévá kell tennem ahhoz, hogy a gyerekeimnek mesélni kezdjek belőle. Úgy érzem, mindent meg kell tudnom róluk, fel kell készülnöm belőlük, mert rengeteg olyan kérdést kapok majd mesélés közben, melyekre nem szeretném azt a választ adni hogy : „nem tudom”. Ugyanis mindent tudni akarok!
A hihetetlen erejű szövegekkel már korábban is találkoztam a Látó folyóirat lapjain. Akkor is szíven ütött majd minden sora. Amikor ebben az elképesztően szép könyvben újra találkoztam a szövegekkel, egész más tartalmat kaptak a mesék. Ha lehet ilyet mondani, a szövegek életre keltek a képekkel együtt. Megelevenedtek a történet nélküli mesék, olyan figurák születtek, amelyekről a gyerekeim szoktak konfabulálni. Csak azt nem tudom, miért emlékszik ezekre a képekre Máté Angi, és honnan tudja megfesteni a megfesthetetlent Szulyovszky Sarolta?
Kár, hogy a mesékkel kapcsolatban olyan elcsépelt fogalommá vált az álomvilág szócska… Most szívem szerint azt írnám, hogy egy olyan álomvilágba repített el ez a könyv, ahol utoljára gyerekkoromban jártam, de ezt inkább nem írom le. Megvárom, amíg választ kapok a saját kérdéseimre, és csak utána kezdem mesélni a gyerekeimnek ezeket az igéző történeteket, amelyek így kezdődnek: „volt egyszer egy”…