Könyvhétre jelent meg D. Tóth Kriszta harmadik Lolameséje, „Repül a, repül a… Lola!” címmel
D. Tóth Krisztát kérdezte Both Gabi
Három témát érint a mostani könyv, az első a repülés, ami Lola életében valóban nagyon fontos momentum. Szerinted ezzel a mesével csillapítani lehet a repüléstől szorongó óvodáskorúak félelmeit?
Talán igen – bár érzésem szerint nem az óvodások, hanem a szülők szoronganak inkább attól, ha egy kisgyerekkel kell repülniük. Egy reptéren, egy repülős út alkalmával olyan mennyiségű újdonság és érdekesség vesz körül egy gyereket, hogy eszébe sem jut félni. Az igazi Lola életében kétség kívül fontos szerepe van az utazásnak, zsenge kora ellenére már több mint ötvenezer kilométert repült… tehát az inspiráció egyértelmű volt.
A második mese a „Kukasziget és palackpulcsi ” címet viseli, a rajzfilm is ebből készült. Az én gyerekeimet felvillanyozta a mese, és rögtön utána palacktaposó versenyt rendeztek. Fontosnak tartod, hogy a gyerekek ilyen hamar találkozzanak a szelektív hulladékgyűjtés témájával?
A hulladék szétválogatása természetes része a családunk életének. Lolát nagyjából egy éve kezdte érdekelni, hogy mi történik a szeméttel, miután kidobjuk. Jó szokása szerint rengeteget kérdezett, és ezek a beszélgetések álltak össze egy mesévé, amelyből még az is kiderül, hogy a piros pulcsija vizespalackokból készült. Örülök, hogy érdekli a környezete, mert ami most, négy-ötéves korában játék, az később természetes lesz neki.
A harmadik mese a kedvencem, „Hol voltam, amikor még nem voltam?” címmel. Ez a történet nagyon viccesen dolgozza fel a születés körüli kérdéseket, mi is jót mulattunk rajta. A nagylányom eddig azt gondolta, a kisbabák úgy kerülnek az anyukájuk hasába, hogy az anyuka megeszi őket. Úgy érzem, ez a könyv most megingatta ebben a hitében…
Nekem is ez a kedvenc mesém… pedig mekkora dilemma volt, hogy megírjam-e! Sok családról tudok, ahol a születés, a kisbaba létrejötte tabu téma. Próbáltam megtalálni az egészséges egyensúlyt a valóság és a mese között úgy, hogy ne merüljek bele túlságosan a „technikai” részletekbe. Hazudni, gólyáról beszélni semmiképpen nem akartam. A valódi Lolán „teszteltem” a mesét, és nem szeppent meg tőle, inkább kuncogott közben.
Egy kényes témára ki kell még térnünk, ezek pedig az illusztrációk. Most jelent meg a Csimota kiadó gondozásában Lauren Child „Lola és Charlie” sorozata, ami Angliában az egyik legismertebb mese. Az illusztrációk jól felismerhetően ennek a sorozatnak az élményvilágból táplálkoznak…
Ez egyáltalán nem kényes téma. Sőt, örülök, hogy rákérdeztél! Lauren Child-ot az egyik legjobb kortárs angolszász meseírónak tartom. Noha én nem a Charlie and Lola könyvekkel ismerkedtem meg először, hanem a Clarice Bean történetekkel. Formanyelvében valóban hasonlít az említett sorozat a mi Lolánkra, de ez a montázs-szerű, grafikai elemeket a fotókkal vegyítő, kivágás-szerű képi világ nagy divat most a nyugati gyerekkönyvkiadásban. Arról nem is beszélve, hogy a Lolamesék látványa, már csak a családunk, illetve a valódi Lola helyzetéből fakadóan is, nagyon erőteljesen nemzetközi; a magyaron kívül rengeteg angol vagy éppen belga referencia található benne. Az egyetlen valós hasonlóság, amit felróhatnak nekünk az, hogy az én lányomat is Lolának hívják, mint Child hősét. Ezt viszont vállalom, mert 14 éves koromban eldöntöttem, hogy ha egyszer lányom lesz, ez lesz a neve.
Mennyi idő alatt készült el a könyv és a hozzá tartozó film?
Nagyjából három és fél hónapot vett igénybe a szöveg illusztrálása, ebből körülbelül másfél hónap volt a rajzfilm. Ez már a harmadik könyv és mesefilm, így az alapkarakterek, ruhák, kellékek, helyszínek megvannak. Ennek és a digitális, kivágásos technikának köszönhetően viszonylag gyorsan készülnek a rajzfilmek.
Milyenek az első reakciók?
Félelmeim nem igazolódtak be, szerencsére nem haragszanak rám a szülők, hogy megírtam a „Hol voltam, amikor még nem voltam?” című mesét… Várták már nagyon a harmadik kötetet, az író-olvasó találkozókon, vetítéseken nagy tapsot kap a rajzfilm is, aminek örülök, már csak a téma fontossága miatt is. Azt vettem észre, hogy szépen lassan rájönnek a szülők arra is, hogy ezek nem „lányos” vagy „fiús” mesék.
Mi történik Lolával a legközelebbi könyvben?
A negyedik kötetnek még nincs meg az időpontja. Egyszerre több történet fut a fejemben, majd meglátjuk, hogy melyik három győz. Negyedik rajzfilm viszont már biztosan lesz, karácsonyra megfilmesítjük a második kötet „Jövős-menős karácsony” című meséjét. A négy rajzfilmet külön DVD-n is meg lehet majd vásárolni, és tárgyalunk az egyik gyerekcsatornával is azok vetítéséről.