Jó, jó, van neki szeme. De mi a fityfene az a gólem? Ne röstelljétek, ha nem tudjátok, ugyanis manapság nem járkálnak gólemek az utcán. Szerencsére – tehetjük hozzá – ugyanis a gólem egy életre keltett, iszonyatos erejű agyagszörny. Hogy Londonban is mit művelt…! Eredetileg azonban Prágában (egy ottani zsidó legendában) látta meg a napvilágot. Ezért aztán mi sem természetesebb, hogy ide is el kell utaznia – persze titkon és rangrejtve – Nathanielnek, akit már ismerhettek A szamarkandi amulett című könyvből, a Bartimaeus trilógia első kötetéből.
Hogy a fiú titkon utazik Prágába, az még oké, de hogyhogy rangrejtve? Hiszen Nathaniel még kamasz, és tanulja a mágiát. Ugyanakkor azonban a varázslók uralta London titkosszolgálatának magas rangú vezetője, mely rangot azzal érdemelte ki – lásd a háromrészes sorozat már említett első kötetét – hogy felfedett egy veszélyes összeesküvést, s ezért a hálás miniszterelnök bizalmasainak körébe került. Persze, nem egyedül volt ilyen ügyes és erős; segítségére volt az általa megidézett Bartimaeus a leleményes és pimasz dzsinn (azaz szellem), aki egyébként nem győzi hangsúlyozni, hogy a varázslók nélkülük mit sem érnének, nem tudnának hatalmat gyakorolni az egyszerű földi halandók felett.
Nos visszatérve a Gólem szemére, Bartimaeus az itt most nem részletezett kényszernek engedve továbbra is ifjú megidézője-parancsolója rendelkezésére áll. Együtt tűnnek fel London egykori vetélytársa, Prága utcáján is, hogy a gólem-rejtély nyomára bukkanjanak. Ugyanis ez az agyagszörny tör-zúz Londonban. Ám azt senki nem hiszi, hogy egy gólem garázdálkodik, mert feltámasztását lehetetlennek tartják. Egyesek újabb, a varázsló társadalmon belüli puccskísérletre gyanakodnak, mások az Ellenállást sejtik a háttérben, mely egy különös öregember vezetésével a köznépből verbuválódik, és való igaz, egyre vakmerőbb támadásokat hajt végre. Nathanielnek – ha jót akar – ki kell derítenie, mi az igazság, mert irigyei igencsak fenik rá a fogukat.
Jonathan Stroud háromkötetes művében – legalább is az eddigiek szerint – egyik varázsló sem az a jóságos, derék, hosszú, ősz szakállú bácsi. Ez a londoni varázslónép egy az egyben kicsinyes, álnok, irigy, önző, hataloméhes, mely tulajdonságokat úgy tűnik, a kezdetben egészen emberi vonásokat is mutató főhősünk, Nathaniel is kezdi felvenni. – Ez az egyik fontos különbség a legnépszerűbb varázslóskönyvhöz, a Harry Potterhez képest. Az azonban közös vonás, hogy piszok jól pereg a történet, egyik akció követi a másikat, nem alszol el olvasás közben, és a lélegzetelállító izgalmak közepette az író humorát is értékelni fogod. Ezért is lett a sorozat első két kötete világsiker.
A szerző, az angol Jonathan Stroud, a harmincas éveiben jár, korábban mások ifjúsági könyveinek kiadásán dolgozott egy könyvkiadóban. Többkönyves íróként hozta el számára a világsikert a 32 országban megjelent Bartimaeus-trilógia. Az alábbi fejezetben feltűnik Kitty, az Ellenállás oszlopos tagja, aki már az előző kötetben is megjelent, ám csak itt, a Gólem szemében válik igazi főszereplővé.

Balázs István
Forrás: Kincskereső, 2005. nov.-dec.