Kadlót Nikolett naplója
Augusztus 3. hétfő
Kevés bosszantóbb dolog létezik a nyári megfázásnál. Ilyenkor semmi se jó, semmi se tetszik. A tegnap érzett kedves, intenzív illatok eltűntek, mintha sose lettek volna. Még az ízek is másokhoz költöznek a számból, az biztos, mert a káposztasaláta és a sült krumpli is ugyanolyan egyhangú falat volt ma az ebédnél. A dolgok fakóbbak lesznek körülöttem, a világ érzékelése tompul, az agytekervényeim sem szorgoskodnak a megszokott módon. Minden kifordul önmagából, tótágast áll valahogy úgy, mint Örkény egypercesében.
Szinte látom magam előtt, vagyis inkább magamban, ahogy a serény kis bacilusok, apró-cseprő gonosztevők masíroznak bennem, s próbálnak teret hódítani, győzelmet aratni felettem. De kis védelmezőim, az immunsejtek és antitestek, s milliónyi barátuk derekasan védik a vonalakat, ellenállnak minden erejükkel. Néha megérzem, ahogy megnyernek egy csatát: ilyenkor például újra kapok levegőt az orromon, vagy elkapok egy kósza ízt a számban. Persze idő kell a gyógyulásig, s a legjobb a takaró alatt lenni. Paplanból építek bunkert magamnak, amíg elsuhannak a rosszcsontok.
Szerencsére manapság már mindenről írtak mesét, sőt szokták is mondani, hogy a történetek bizony gyógyító erővel bírnak. Amíg a pléd alatt várom, hogy jobban legyek: próbálom kitalálni, a náthát vajon melyik mese orvosolja, vagy, hogy mit kellene elolvasnom az orrdugulásra? Miközben gondolkodom, eszembe jut Hapci Benő, aki ugyan festéket tüsszentett, de most mégiscsak rokonléleknek érzem. Vagy Tüdő Gyuszi, sőt a legendás Doktor Bubó is!
Sajnos sehogy se találom a megfelelő mesét, így kénytelen vagyok megvárni, amíg tart a csata bennem. Az Egyszer volt, hol nem volt az ember című francia animációs filmsorozatnak köszönhetően nemcsak elképzelni tudom, hogy milyen is a csinnadratatta. Ezekből az epizódokból ugyanis bárki sokat megtudhat az emberi testről: úgy okosodhat, gyógyulhat, hogy még csak észre sem veszi, mert olyan jól szórakozik a tévé előtt. Én is hadba vonulok a betolakodók ellen, hajrá!
