Torkosság, rendetlenség, falfirkálás – ki más tehetne ilyent, mint egy hangyászgyerek vagy cickánygyerek, vagy a kaméleon… Egy kisgyermek egészen biztosan nem. Ha a gyanú árnyéka esetleg mégis rávetülne, akkor sem, mert akkor a jeti. Ő tehet mindenért. Boncsér Orsolya verses meséi aranyos szituációkat idéznek: úgy felfrissítette a szövegeket, amelyeknek létező klasszikus hagyományai vannak irodalmunkban, hogy csak na. A verses mese kockázatos műfaj, könnyen laposra sikerülhet egy-egy mondat. Itt ilyentől nem kell félni. Nemcsak a szóhasználat mai, hanem az ötletek is eredetiek, felüdülés olvasni. Honnan ennyi játékosság, kedvesség? Falánkságról, feledékenységről is olvashatunk, mondanunk sem kell, hogy semmi kioktatás nincs ezekben a versekben, mégis alkalmat adnak arra, hogy a gyerekekkel együtt megszívleljük a mondanivalót. A feledékeny mókus meséje az egyik kedvencem: a leltározós versből – húszig számolhatunk – megtudhatjuk, mókus haver honnan gyűjtötte össze a makkokat. Másik kedvencem a Százlábú a cipőboltban. Manapság ki tart ugyanolyan cipőből ötven párat? A cinege cipőjét megvarrni ehhez képest semmi. Hogy mi lesz a sorsa a százlábúnak, nem derül ki: „Sajnos nincsen ennyi cipőm, / s kezdődik az ebédidőm. / Hogyha egyből ezzel kezdi / el sem kezdek egyezkedni.” Csordás Levente filctollal készített rajzai humorosak, Würtz, Reich, Lukáts Kató művészetének méltó folytatásai. Bízunk benne, hogy lesz következő kötet, de addig is érdemes letölteni a Nokedli mesék címen található applikációt, mely szintén az alkotópáros közös munkája.
Boncsér Orsolya–Csordás Levente: Fogd rá a jetire!, Naphegy kiadó, 2015.
http://itunes.apple.com/hu/app/whats-up-creatures/id563339148?mt=8
