Kadlót Nikolett naplója
Augusztus 2. vasárnap
A hegy mögött, amerre a szem ellát: különféle földek sorakoznak. Learatott búzatarlók, kukoricaföldek, lucerna, repce, ribizlibokrok hada. A gyümölcsfák már megérettek a szedésre, tökök hizlalják magukat az első dércsípésig. Mellettük napraforgók ezrei szalutálnak, s fegyelmezetten, mint sárga díszegyenruhás katonák: követik Nap parancsnok utasításait, s mindig tudják, merre forduljanak.
Kétségtelenül változnak az idők, mert az egykor megszokott, égmagasnak tűnő szalmabálák és szénaboglyák helyett most már kocka és téglatest alakú szalmablokkok hevernek szanaszét a mezőn – ettől a táj olyan, mint egy félbehagyott terepasztal vagy legókkal teleszórt szőnyeg.
A kiskertünkben fürtökben ló
g a paradicsom, olyan gazdag a termés a vékonyka ágakon, hogy támogatásra van szükségük. Sorra kerülnek egymás mellé a karók a földbe, madzagmasnik jelzik frigyüket a paradicsomszárakkal. A kezem egyre sárgább, a kellemes meleg nyári levegőben pedig olyan intenzív paradicsomillat van, hogy képzeletben akár lecsót is főzhetnék. Ha a parfümőrök valaha igazán eredetit és újat szeretnének kitalálni, javasolnám nekik, hogy csempésszenek valamicskét az új illatba a paradicsom kecses, törékeny szárából. Semmihez sem hasonlítható illatát keverhetnék a nyári zápor által pettyezett aszfalt szagával vagy a frissen nyírott fű aromájával is. Eau de hameau. Az illatszimfóniába persze beszüremkedik itt-ott egy kis istállószag vagy trágyabűz. De aki otthonosan mozog errefelé, tudja jól, hogy a vidéki idill lényegét a kontrasztosság adja: mindenből kell egy csipetnyi.
Egyszer láttam egy utópisztikus filmet az emberiség jövőjéről, ahol az utolsó táplálék a Földön a kukorica marad. Akkor elgondolkodtam, mit hiányolnék a legjobban gyümölcsök közül. Elképzelhetetlennek tartom a világunkat például szeder nélkül. Ahogy kétszer is átöltöznek a kedvünkért (zöldből vörösbe, majd vörösből feketébe), hogy aztán ezrével csüngjenek az ágon, s kínálják magukat a tányérunkba.
A nap lassan véget ér, s visszahív a nagyváros. De az estémből sem hiányozhatnak a falu ízei: egy maroknyi 
szederből ugyanis felejthetetlen süteményt tudok varázsolni. Ha van mellé vaníliafagylalt is: legényfogónak is beválik – ahogy a nagyszüleim mondanák.
Szederfelfújt recept:
