Nádi Boglárka neve sokaknak ismerős lehet: ha nem éppen a Magyar Postának a Weöres-centenáriumra kiadott bélyegsorozatának grafikája kapcsán, akkor a Csodaceruza 63. számának borítógrafikája, vagy a 65. számban szereplő illusztrációi miatt.
Bogi mindig is grafikusnak készült, de a meséket is mindig nagyon szerette. Kedvenc meséit Lázár Ervin írta. Szerinte az illusztrációs szakmát manapság szinte lehetetlen átlátni, mert minden nap lát valami újat, ami megfogja – ugyanakkor kedvenceiként említi a régebbi magyar illusztrátorokat, Kass Jánost, Reich Károlyt, Würtz Ádámot. Diplomamunkájában, egy magyar népmesékhez készült bélyegsorozatban a népies motívumokat használta fel.
Bogi azonban igazi modern mai lány, aki rajztechnikájában a modern elemeket ötvözi a hagyományossal, a kézi rajzot a számítógépes technikákkal. Az illusztráláson kívül tervezőgrafikusként dolgozik.
Kevés szabad idejét a barátaival tölti, szeret kirándulni és fényképezni, „vagy csak úgy sodródni az árral”.
Arra a kérdésre, hogy mit üzen a Csodaceruzát olvasó gyerekeknek, azt válaszolta: „Nagyon örülök neki, hogy ezt teszik és olvassanak minél több, minél jobb mesét!”. Mi pedig reméljük, hogy még több mesét fognak Nádi Boglárka illusztrációi kísérni.
