Az észt gyermekirodalom kezdetének az 1641-es évet szokás tartani: ekkor jelent meg az első észt nyelvű ábécéskönyv. A tulajdonképpeni gyermekkönyvek (mesék, legendák stb.) ekkoriban még német közvetítéssel érkeztek a mai Észtországba, a szó szoros értelmében vett gyermekirodalom pedig csak a 19. századra datálható: ekkor írták első műveiket az észt származású szerzők.
Regina Lukk-Toompere (sz. 1953)

Az észt gyermekirodalom kezdetének az 1641-es évet szokás tartani: ekkor jelent meg az első észt nyelvű ábécéskönyv. A tulajdonképpeni gyermekkönyvek (mesék, legendák stb.) ekkoriban még német közvetítéssel érkeztek a mai Észtországba, a szó szoros értelmében vett gyermekirodalom pedig csak a 19. századra datálható: ekkor írták első műveiket az észt származású szerzők. Carl Köber már tudatosan gyermekeknek szánt könyvei, a Karjaste luggemise ramat és a Pähkle ramat 1849-ben, illetve 1851-ben jelentek meg, és 1866-ban adták ki F.R. Kreutzwald Eesti rahva ennemuistsed jutud című mesekönyvét.
Az észt gyermekirodalom születésével kapcsolatban a gyermekirodalom-illusztráció keletkezéséről is szót kell ejtenünk, a mai Észtországban mesekönyveket ugyanis sokáig csak külföldi kiadásokból másolt fametszetekkel díszítették. Először 1865 karácsonya előtt lehetett észtek készítette és a szöveg által inspirált illusztrációkkal színesített mesekönyvet kapni Eesti laste room címmel.

És hogy miért olyan fontos az illusztráció a mesekönyvek esetében? Mert segít a gyermekeknek jobban átélni a történet hangulatát és nagyban befolyásolja őket a szereplők értékeinek megítélésében. Mintegy százhúsz évvel az észt gyermekirodalom-illusztráció kezdetei után, az 1980-as években igen kevés fiatal szerző foglakozott meseírással, ezért ebben az időszakban a jó illusztráció egy-egy közepes színvonalú gyermek- vagy ifjúsági könyvből esztétikai szempontból értékelhető művet varázsolt. Most pedig vessünk egy pillantást a 20. század legjelentosebb gyermekkönyv-illusztátorainak munkásságára!

Az idősebb generáción belül feltétlenül meg kell említenünk Vive Tolli nevét, akinek színes grafikái önálló műalkotásként is megállják helyüket. Evi Tihemets illusztrációi eredetiek, nőiesek és érzékenyek, jól kiegészítik a szöveg tartalmát. Edgar Valter munkásságában sokáig a színes, vidám tollrajzok domináltak, de illusztrációi időnként szimbolikus tartalmat is hordoznak. Valter a visszafogottabb színvilágú olajfestékkel is dolgozik, képeit komoly szakmai tudás és nagy képzelőerő jellemzi.

Helder Laretei csodálatosan színes, népművészet ihlette rajzai díszitik többek között Kolozsvári Grandpierre Emil Észtországban 1981-ben kiadott Imeflööt (Varázsfuvola) címu mesekönyvét is. Valli Hurt pasztellrajzai a művész érzékenységét tükrözik, ugyanakkor meglepően sokat mutatnak be a világból a kis olvasóknak. Herald Eelma monumentális, drámai erejű illusztációi fantasztikus képzelőerőről tanúskodnak, híven tükrözik az északi ember zord lelkivilágát. Vello Vinn józan, geometrikus képei kreatív gondolkodásra ösztönzik a gyerekeket.

A fiatalabb generáció legkiemelkedőbb alakjai közül meg kell említeni Ülle Meistert, aki kedves, spontán akvarelljeivel szerzett magának hírnevet. A nyolcvanas évek elején Jaan Tammsaar alkotta meg a korszak legjelentősebb illusztráció-sorozatát, méghozzá a Grimm-testvérek klasszikus mesekönyvéhez. Tammsaar eredeti módon közelíti meg feladatát, már-már fantasztikumba hajló munkái bizonyos szempontból Hieronimus Bosch és Peter Brueghel műveihez hasonlíthatók. Ő vezette be az ún. lubok stílust, amelyet J. Kolas 1984-es Kits sarapikus (Kecske a mogyorósban) című könyvéhez készített illusztrációiban nagyszerűen vegyít az észt humorral. Tammsaar művei néha igen tárgyilagosak, mégis képesek a régi szép idők hangulatát szinte költői erővel visszaidézni. Egyes munkáiban Tammsaar játékkártyák figuráival is dolgozik.

A legfiatalabb művészek, akik a 80-as években jelentek meg a szakmában, méltó örökösei az idősebb generáció által kijelölt hagyományoknak. Regina Lukk a színpompás részletekre helyez nagy hangsúlyt, Tiina Reinsalu vidám állatfiguráihoz bájos, néha naív hátteret rajzol. Az észtek nagy reménysége Piret Niinepuu pedig, aki az ún. gouache-technikával dolgozik, olyan vidám és színes világot alkotott, ahol a gyermekek otthon érezhetik magukat.

Forrás: http://www.esztorszag.hu

Magyarul megjelent könyvek: 

Andrus Kivirahk: Sári, Samu és a titkok
Fordította: Segesdi Móni
Cerkabella Könyvkiadó, 2008

http://csodaceruza.hu/?p=3081

Válogatás észt illusztrátorok műveiből
http://50watts.com/1415011