Érdemes figyelni a Cerkabella Kiadóra. Többek között a Sári, Samu és a titkok című könyvük miatt.

Bevallom, eddig azt hittem, álmodozni mindenki tud, álmodozni könnyű, nem jár semmiféle felelősséggel vagy nehézséggel. De a Sári, Samu és a titkok elolvasása után rá kellett jönnöm, hogy álmodozni többféleképpen lehet: például lehet jól, és rosszul. Andrus Kivirahk könyvéből megtanulhatjuk, hogyan kell helyesen álmodozni. Szabályokat és tanácsokat kapunk tőle erre vonatkozólag, úgy, hogy szinte észre sem vesszük. A szabály végül is egyszerű: a jó öreg „arany közép” elve.

Mindenkinek szüksége van egy menekülési útvonalra, amin időnként visszavonulhat. Ottlik „könyöktérnek” nevezte ezt, amit, ha az ember kiküzd magának, el tudja viselni a világ által ráerőszakolt külső rendet. Tandori a medvékkel és a madarakkal vívta ki magának ezt a könyökteret. Jász Attila egy egész verses kötetet írt erről a Szökés gyakorlása címmel. Nála a szökés az írás, és az általában vett művészet segítségével valósul meg. Belépni egy üres papírlapba, vagy egy megfestett képbe.

Az észt regényíró káprázatos ifjúsági regényében, mely egy észt család, egy észt lakótelep alakjai körül forog, Samunak egy asztal alatti csapóajtó kínálja ezt a menekülési útvonalat, ahová ha leereszkedik, Varázsországba kerül, ahol igazi varázsló válik belőle. Nővére, Sári a lift segítségével szárnyal a felhők közé, ahol a Nappal és a Holddal társalog. Apának elég a másik oldalon kiszállnia az autójából, és máris valamely sportág legyőzhetetlen hősévé vedlik át. Anyát a kiserdőben várja egy ajtó, amin ha átlép, királyi palotájába érkezik. Ők azok a regényben, akik helyesen álmodoznak, akiknél egyensúlyba kerül valóság és álmodozás, akiknél nem billen el a mérleg nyelve egyetlen irányban sem. Életükben így teremtődik meg a harmónia. (Érdekes megfigyelni, hogy ezek az álmodozások, kapcsolatba hozhatók bizonyos mitologikus, archetipikus toposzokkal: így lesz Samuból sámán, és így válik a lakótelepi lift az eget és a földet összekötő Világfává).

Aztán itt vannak azok a szereplők, akik nem tudtak mértéket tartani az álmodozásban. A házmester, aki annyit ábrándozott a vizivilágról, hogy a Vizivilág hercege vált belőle, lakása vízzel teli, és a szárazon alig képes életben maradni, a valóságban már nem képes létezni: „túl sokat álmodoztam, és az álmom foglya lettem … az álmom szép lassan valósággá változott, és többé nem eresztett … a friss levegőn már nem is tudok lélegezni, fuldoklom, mint a partra vetett hal.” Ezért is inti a hozzá ellátogató gyerekeket: „Bármikor jöhettek, csak ne túl gyakran … Először is: biztosan nektek is vannak álmaitok, azokat pedig semmiképpen sem szabad elhanyagolnotok, különben bánatosak lesznek … Nem akarom, hogy ti is benne ragadjatok az álmaitokban.” A szegény házmestert végül a történet során Samunak és Sárinak kell megmentenie.

A jóságos házmester ellenpontja Birka úr, az író, aki a könyveiben, amiket a kutya sem olvas, szörnyűséget szörnyűségre halmoz. Az ő hibája éppen az ellenkező, mint a házmesteré: ő elfeledkezett gyerekkori álmairól. Az, aki lemond gyerekkori álmáról, vagy elfelejti azt, csúnya dolgokat idézhet elő. Az elhanyagolt álom gonosszá változhat, áll a könyvben. Birka úr gyerekkori fantazmagóriája, egy apró sünöcske, amiről felnőtt korában elfeledkezett, és óriás szörnyetegként tér vissza a városba.  Miután újra egymásra találnak, Birka úr abba hagyja a rémtörténetek írását: „Ha az ember megfeledkezik a titkos álmairól, akkor azok elcsavarognak, és szörnyekké változnak. Pontosan ez történt Birka úr álmával is. De most visszatért gazdájához, és minden rendbe jött.”

De a főszereplő családnak is meg kell küzdenie az álmaiért. Sári például azért nem tud ellátogatni a felhők közé, mert egy mániás matematika tanár egyfolytában számoltatja őt, és osztálytársait. A matematika tanárnő karikatúrájában a világ száraz racionalitása jelenik meg, mely a fantáziára, és a kreativitásra telepszik. Ez Kivirahk iskolarendszer, és világrend kritikája. A fantázia és a humor ebben a könyvben kézen fogva járnak. A kötet fordítója, Segesdi Móni leleményesen ültette át magyarra Kivirahk bájosan visszafogott – néha abszurd – humorát.

A könyv különbséget igyekszik tenni fantáziálás (ezt képviseli Sári és Samu), és egyszerű hazudozás között. Ez utóbbira egy Mónika nevű kislány a példa, aki mivel álmodozni nem képes, újabb és újabb hazugságokat eszel ki. Ezek fantazmagória töredékek, amiknek oka merőben külsődleges: az, hogy becsapja velük a másikat. Ezen kívül még abban különböznek az igazi álmodozástól, hogy nem állnak össze olyan összefüggő világgá, mint mondjuk Samu Varázsországa. Vagy mint a fiatal észt író, Andrus Kivirahk ifjúsági regénye.

A Cerkabella Könyvkiadó által megjelentett Kivirahk-könyv is olyan, mint Samu titkos ajtaja az asztal alatt. Az ember minden nap vissza akar térni bele. És miután kiolvasta, újra és újra előveszi, hogy részesülhessen a Csodában.

ACSAI ROLAND

Andrus Kivirahk: Sári, Samu és a titkok

Fordította: Segesdi Móni

Cerkabella Könyvkiadó, 2008

189.o., 1980 Ft