„Volt egyszer, hol nem volt, volt a Földön – s talán még meg is van – egy hatalmas Császár, aki okvetlenül fel akart fedezni valamit.
– Miféle császár volnék – merengett –, hogyha hajóim nem hódítanának ismeretlen partokon, nem találnának egy aranyban, ezüstben, legelőben dús kontinenst, ahová bevihetem a civilizációnkat?
Mire a miniszterei:– Pedig Felség, nincs több fehér folt a világon. Méltóztassék a földgömbre nézni!
– Na és az ott, az a picurka sziget? – kérdezte sóváran a császár.
– Az foglalt; ha egyszer ott van a térképen, nyilván felfedezte már valaki – mondták a miniszterek – és azóta turistaparadicsomot csinált belőle. Manapság különben sem hajózni szokás, és szigeteket, kontinenseket felfedezgetni! Manapság a galaktikába járnak űrhajóval!
– Na és aztán – makacskodott a császár – akkor szalajtsatok el egy galaktikakutatót, bolygó is jó lesz; nem számít, akármilyen kicsi, csak lakott legyen nekem!
A kutatók a Császár parancsára felszálltak az űrhajóval, és egy szempillantás alatt odaértek egy bolygóra. A kutatók kiszálltak az űrhajóból, körülnéztek. A bolygó egészen csöndes volt. Az egyik kutató azt mondja a másiknak:
Hallod-e? Azt hiszem, megtaláltuk a Császár bolygóját, de kellene neki valami nevet adnunk! Gondolom, ha egyszer mi találtuk fel, nekünk is kell nevet adnunk! Legyen a neve Terbáncs!
Jó! – mondta a másik, aztán körülnéztek még jobban a bolygón.
Mikor alaposan körülnéztek, visszaszálltak az űrhajóba, hogy jelezzék a Császárnak Terbáncs létezését. Mikor megérkeztek, a Császár már türelmetlenül várta őket. A kutatók lihegve jelentették, hogy az új bolygót felfedezték, és hogy Terbáncsnak fogjuk hívni.
Hm! – gondolkozott el a Császár- jó név! De hogyan ünnepeljük meg a bolygót?- kérdezte.
Felség! Kapcsoljuk le a birodalom összes lámpáját, talán azzal megünnepelhetnénk Terbáncsot.
A Császár kihirdette, hogy az országban mindenki kapcsolja le a lámpát, és gyújtsanak gyertyát, hogy így ünnepeljék meg Terbáncsot. Így legalább a Föld is megpihenhet egy órára. Nem is kellett sokáig várni, egy perc múlva sötétség támadt a városban.
A Császár elmosolyodott. Még talán most is mosolyog, ha azóta meg nem halt.