A szlovén pavilonnál óriási nyüzsgés volt a Bolognai könyvvásár első napján. Fogadást adnak, ahova sok híres szlovén író és illusztrátor jött el. Itt beszélgettem Lila Prappal, akit 2006-ban Hans Christian Andersen díjra jelöltek és Magyarországon is meglehetősen ismert lett könyveivel, amit ő maga ír és rajzol is. Ő maga is laza, és csintalan humora van, akár könyveinek.
Kőszeghy Csilla mini interjúja
– Szia Lila, tudod, hogy Magyarországon is népszerű vagy?
– Ó, azt nem is tudtam, máshol már hallottam, de tudod nagyon sok nyelvre lefordították a könyveimet.
– Hányra?
– Több, mint 30.
– Hallottam, hogy Japánban rajzfilmet is készítenek a könyveidből. Részt veszel a munkálatokban?
– Igen, az elején feltétlen. Bábszínházban is feldolgozták a történeteimet, ott is segédkeztem az elején. Óriási bábokat készítettek a figuráimból.
– Mesélnél a technikádról?
– Igen, fekete papírra dolgozom pasztellal. Lényegében, mióta ezt a technikát kidolgoztam, csak ezt használom.
– Hol tanultál? Hogy kerültél a könyvkiadásba?
– Építészetet tanultam, majd foglalkoztam a designnal is, és aztán illusztrátor lettem, ebben sokat segített, amikor beválogattak a Bolognai kiállításra a nyolcvanas években.
– Mesélnél arról, hogy hogyan dolgozol? Hogyan találod ki a történeteidet? Sokat vázlatozol és megfigyelsz karaktereket az utcán?
– Egyáltalán nem. Behunyom a szemem és látom a figurákat magam előtt. Főleg állattörténeteket találok ki.
– Van kutyád? Esetleg róla is találsz ki történeteket?
– Egy kis faluban élek Szlovéniában, ott tartok kutyát. De az én kutyám egy nem túl szép és nagyon rossz kis játszótéri keverék. Róla nem írok inkább. Nemrég csináltam viszont állatos könyvet, ami apa és gyerek kapcsolatáról szól. Ebben sok állatfigura van, embert ritkábban rajzolok. Ez jó kis könyv, kevés papás könyv van.
– Vannak gyerekeid? Inspirálnak a gyerekkönyv írásra?
– Igen, egy gyerekem van, de csak mikor kicsi volt, akkor írtam róla.
– Hogyan lettél nemzetközileg ismert? Keresel külföldi kapcsolatokat?
– Á, nem. A kiadóm intéz mindent. És hát, jól csinálja.
– Hány könyvet készítesz egy évben?
– Egy, max. két könyvet. Az bőven elég munka kitalálni és kidolgozni. Régebben tanítottam is, workshopokat csináltam.
– Vannak terveid még, amiket meg akarsz csinálni?
– Hát már nem sok így 100 év fele közeledve. (Ez persze nem igaz, 1955-ben született) De amikor találkozom a barátnőimmel, akkor persze mindig megállapítjuk: Hát te ABSZOLÚT semmit nem változtál, mióta utoljára láttalak!
– Louise Bourgeois is azt mondta, hogy olyan vagyok, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobb!
– Milyen igaza van!