Bemutatták az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) legújabb, Jelentés a magyar közoktatásról 2010 című kötetét kedden Budapesten. A könyvben az elmúlt évtized szervezeti, tartalmi változásairól, az eredményekről és a kudarcokról is szó esik.
Kaposi József, az OFI főigazgatója a szervezet éves konferenciájának keretében tartott sajtótájékoztatón elmondta: tervezik a Jelentés a felsőoktatásról című kötetet is, amelynek kapcsán tárgyalnak az illetékes tárcával.
Vágó Irén, a most megjelent 600 oldalas kötet egyik szerkesztője megjegyezte: „az oktatásirányításban most jelentős változások előtt állunk”, egyebek mellett a fenntartást illetően. Példaként az ilyen szempontból „jelenleg szétaprózódott rendszer” felülvizsgálatát említette meg, ugyanis – mint mondta – az iskolákat jellemzően „szakértelemmel nem mindig rendelkező önkormányzatok” tartják fenn.
Közölte, igyekeztek a XXI. század első, oktatási szempontból mozgalmas évtizedéről „egyfajta mérleget” vonni. Az oktatási változások közé sorolta egyebek mellett, hogy 2001-ben bevezették a kerettantervet, amely helyi szintű szabályozásokkal is kiegészült, valamint azt, hogy 2003-ban megszületett a nemzeti alaptanterv.
Ugyancsak beszélt az érettségi vizsgarendszer kétszintűvé válásáról, amelyhez kapcsolódóan megjegyezte: ez a rendszer sokkal rugalmasabb a korábbiaknál. Kitért az országos kompetenciamérések kiépülésére, amelyeket több tantárgyból végeznek bizonyos évfolyamokon. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy ezek a kezdeményezések még nem „ágyazódtak be” kellőképpen a közoktatási rendszerbe.
Szólt arról is, hogy európai uniós források nélkül a változások nem jöhettek volna létre. Ennek keretében iskolaépületeket is felújítottak, és az intézmények eszközparkját is fejlesztették. Az „elaprózódott szakképzést” pedig igyekeztek nagyobb, átfogóbb intézményekben megszervezni – tette hozzá.
Vágó Irén utalt arra: az integrált oktatás kiépítése, a romák integrációja eddig nem volt sikeres a közoktatásban, a szabad iskolaválasztás következtében pedig jelentősen nőtt a szegregáció. Hasonlóan megoldatlan problémának nevezte a pedagógusok foglalkoztatási és bérezési helyzetét.
A szakértő rámutatott: a pedagógusok fizetése „az életkortól és nem a teljesítménytől függ, (…) „rendkívül rossz bérezési struktúra jellemzi a pedagógusokat; béreik alacsonyak és lassan emelkednek”. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon 40 év munkaviszonnyal érhető el a bérplafon, ugyanez más országokban 20 év munka után bekövetkezik. Sokan elhagyják a tanári pályát, a távozó közül nagyon sokan jó pedagógusok voltak – jegyezte meg.
A kötet egyik szerkesztője megállapította: „a felnőttoktatás hihetetlen módon felértékelődött”, az OKJ (Országos Képzési Jegyzék)-képzés rendszerében 200 ezren tesznek vizsgát évente, közülük viszont csak 40 ezren járnak nappali képzésre.