Egy szerző életrajza, vagy legalább annak bizonyos részletei nem mindig haszontalan olvasmány az irodalom iránt érdeklődők számára. Kate DiCamillo esetében ez érvényes kijelentés. Ha megismerkedünk vele egy kicsit jobban, érthetőbb lesz számunkra regényei világa, a mögöttük meghúzódó motiváció. A szerző ráadásul több alkalommal is vallott gyermek- és ifjúkoráról és művei keletkezési körülményeiről. Mindezeket hasznos tudnunk, hogy teljesebb képet kapjunk művészetéről.
Katrina Elisabeth DiCamillo 1964. március 25-én született a pennsylvaniai Philadelphiában. Kisgyermek korában krónikus tüdőgyulladásban szenvedett, ezért orvosai javaslatára a család, egészen pontosan az anya és a két gyerek a melegebb éghajlatú floridai Clermontba költözött, mikor Kate 5 éves volt. Az apa hátramaradt, hogy eladja fogszabályozói praxisát, de végül nem ment a család után, és soha többé nem látták. Felnőttként az írónő úgy emlékezik erre vissza, hogy egy ideig mindannyian azzal áltatták magukat, hogy minden rendben van, tagadták, hogy az apa elhagyta volna őket, mígnem lassan, csendben rá kellett ébredniük a valóságra. Így DiCamillo egyszülős családban nőtt fel egy tipikus déli kisvárosban, nagy szabadságban, sokat csavargott a természetben és mindeközben rengeteget olvasott.
1987-ben a floridai egyetemen angolból szerzett diplomát, de ezután a legváltozatosabb és végzettségének nem éppen megfelelő állásokban dolgozott. Árult cirkuszjegyeket, üvegházban növényeket ültetett, bingójátékot vezetett nyári táborokban, sőt még egy vidámparkban gépkezelő is volt. Mindeközben végig arról álmodozott, hogy író lesz belőle. Olvasott is a regényírásról vagy egy tucat könyvet, de maga egy sort sem írt. 29 évesen megvilágosodásként élte át azt a felismerést, hogy ha író akar lenni, akkor ténylegesen írnia kell. Napi két oldal megírását tűzte ki maga elé, és el is készült egy novellával, amit számtalanszor átdolgozott azután, mert igen rossznak talált. Végül elküldte egy kiadónak, de visszautasították.
1994-ben, 30 évesen egy barátját követve Minneapolisba költözött, ahol egy könyvnagykereskedés gyerekirodalmi részlegén kapott állást. A feladata az volt, hogy könyvesboltok megrendeléseit állítsa össze. Saját bevallása szerint minden művet elolvasott, ami a keze ügyébe került. Köztük talált rá egy napon Christopher Paul Curtis: The Watsons Go to Birmingham – 1963 című 1995-ös könyvére (Delacorte Press), amely megváltoztatta az életét; úgy határozott, hogy gyerekregényt fog írni.
Kate DiCamillo egyedülálló és gyermektelen, de sok barátja van, valamint 3 gyerek és egy kutya nagynénje. Önmagát szűkszavúan és lényegre törően a következőképpen jellemzi: alacsony, hangos, utál főzni, de szeret enni. Nagyon szerencsésnek tartja magát azért, hogy történetek elmeséléséből él.
MŰVEK ÉS ELISMERÉSEK
Az első regény, a Penny miatt (Because of Winn-Dixie) az öngyógyítás terméke volt az írónő életében. Minnesota legkeményebb telén, sóvárogva a floridai melegre és a „kutyaelvonás” tüneteitől kutyául szenvedve elkezdett egy történetet írni a délről, egy kislányról és a kutyájáról. A művet egy üzletkötőnek mutatta meg, akivel a könyvnagykereskedésben találkozott, és saját maga számára is óriási meglepetést jelentett, hogy a Candlewick Press felajánlotta, hogy megjelenteti. 14 évvel az álmodozás kezdete után valóra vált az álom. Sőt, még annál is több. Az 1997-ben írt és 2000-ben megjelent regény az év legjobb könyvei listára felkerült Amerikában, és számos elismerésben részesült.
Úgy tűnik, az írónő rátalált saját hangjára. Ezt nem csak az óriási siker mutatta, hanem az is, hogy a megkezdett útról azóta sem tért le. Sorban jelennek meg művei – az összes az amerikai Candlewick Press kiadó gondozásában -, amelyeket szinte mindig rangos elismerésekkel jutalmaz az amerikai kritika, és lelkesen olvas a közönség.
A megjelenés sorrendjében a következő műveket jegyzi és jelentősebb díjakat tudhatja magáénak DiCamillo:
– Because of Winn-Dixie (2000) (Penny miatt, 2006) regény: Parent’s Choice Gold Award, 2000, Josette Frank díj (2000), a legrangosabb amerikai gyermekkönyv-kitüntetés, a Newberry Érem kisdíja, a Newberry-díj (2001)
– Tiger Rising (2001) regény: National Book Award döntős mű ifjúsági kategóriában;
– The Tale of Despereaux (2004) (Cincin Lovag legendája, 2005) regény: Newberry Érem
– Mercy Wattson (2005/6/7/8) képeskönyvsorozat;
– The Miraculous Journey of Edward Tulane (2006) regény: Boston Globe – Horn Book Award;
– Great Joy (2007) képeskönyv
A Penny miatt című regényt 2005-ben filmesítették meg (20th Century Fox stúdió, rendezte Wayne Wang), két másik regényből (The Tale of Despereaux és The Miraculous Journey of Edward Tulane) pedig jelenleg forgatnak filmet. E cikk megjelenésének időpontjában már a magyar mozikban is látható a Cincin Lovag legendájából készült egész estés mozi.
Kezdeti szokását megtartva Kate DiCamillo minden nap két oldalt ír. A sok elismerés és díj ellenére saját bevallása szerint még ma is ijedt, bizonytalan és fél a kudarctól, de dolgozik. Úgy érzi, hogy vannak történetek, amelyek meg akarnak születni, és az ő feladata ezek leírása.