– Kérjük, mutatkozzon be röviden, mikor indult illusztrátori /művészi pályafutása, milyen szakmai sikerekre büszke?

A gimnázium során valójában nem is az illusztrálás érdekelt igazán, hanem az animációs filmkészítés vonzott. Elvégeztem egy fázisrajzolói tanfolyamot a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban, később tanulhattam néhány hétig Rofusz Ferenc irányítása alatt. Két alkalommal vettem részt Tóth Pál Paja által szervezett számítógépes animációs táborban.

Mindig nagy élmény volt látni, hogy életre kelnek a figuráim. Ugyanakkor fontos volt számomra, hogy legyen a kezemben diploma. 2007-ben rajz-művelődésszervező szakon végeztem a Szegedi Tudományegyetemen, majd 2009-ben Pécsen vizuális nevelőtanár diplomát szereztem. A főiskolán idővel a grafikák felé kezdett terelődni a figyelmem, ezen belül is a képregények és a gyerekeknek szóló alkotások érdekeltek. Rájöttem, hogy az animáció és az illusztrálás nem is áll távol egymástól.

Ennek az irányváltásnak köszönhetően az egyetemi szakdolgozatomban már a mai gyermekkönyv-illusztrációk hatását, hasznosságát vizsgáltam a gyerekek körében. Nagy örömömre elvállalta a konzulensi feladatokat Faltisz Alexandra. A konzultációk során sokat formált a látásmódomon, és olyan irányt mutatott a gyerekkönyv-művészetben, amivel könnyen tudok azonosulni.

Lendületet adott számomra, hogy 13 évesen egy 110 oldalas tankönyvet illusztrálhattam alsósok számára.

 – Mit jelentenek Önnek Lázár Ervin meséi, mi alapján választotta ki a mesét, amelyhez az illusztrációt készítette?

Gyerekként távol állt tőlem Lázár Ervin világa, de a Szegény Dzsoni és Árnika történetét rongyosra hallgattam bakeliten. A pályázat kapcsán vettem újra kezembe Lázár Ervin kötetet és bevallom, felnőtt fejjel jobban magukkal ragadtak a régi mesék. Mikor a témát kerestem, a szempont az volt, hogy minél több alakot, figurát meg tudjak jeleníteni egyszerre a képen. Ezért is esett a választásom sok mese közül éppen A fába szorult hernyó című írásra.

 – Mit tartott szem előtt illusztrálás közben, mi okozott nehézséget, illetve örömet munka közben?

A munkáim során mindig kihívást jelent, hogy az egyhangú, megszokott nézőpontok helyett valami különlegeset, kicsit humoros megközelítést vigyek a képekbe. Ezt általában a megszokottól eltérő színekkel, beállításokkal próbálom elérni. Az alkotás azon részét szeretem a legjobban, mikor a nagy felületek kialakítása után végre a részletekre koncentrálhatok. Mint általában a munkáimnál, ennél a mesénél is törekedtem arra, hogy figuráim kifejezők, gyerekekhez szólók legyenek.

   – Min dolgozik jelenleg, mik a jövőbeni tervei?

Az egyetem mellett elvégeztem egy kiadványszerkesztő tanfolyamot is, hogy jobban belelássak egy könyv születésébe. Így most a férjem által írt meséket illusztrálom és szerkesztem könyv formátumba. Emellett pedig egy művelődési házban dolgozok. A jövőben reméljük, sikerül a történeteknek kiadót találni, illetve egyéb munkák révén is megjelenni a könyvpiacon.

[fblike]