Nadine Monfils regényíró, forgatókönyvíró, rendező, producer. Az irodalomhoz való viszonya korántsem szokványos: irodalmi műhelyt szervezett börtönökben, de írt thrillert és erotikus mesekönyvet is szabadelvű kislányoknak. Egy biztos: a szerző nem a tabuk híve. A 2010-ben megjelent Nem szeretem a puszikat! című könyvét 6 nyelvre fordították le, magyarul idén jelent meg. A pár sornyi mese és a hozzá készített visszafogott, lágy rajzok (Claude K. Dubois) egy olyan anyukát mutatnak be, aki nyálas puszikkal zaklatja fel kislánya nyugalmát. A könyv a szülői fogyatékosságról rántja le a leplet, pontosabban azokról az anyákról, akik nem tudnak határt szabni érzelmeiknek, és ezzel elviselhetetlenné teszik gyerekük életét. A történet egyformán szembesíthet gyereket és felnőttet a helyzettel, és talán könnyebben megtalálják a megoldást, ha eljut hozzájuk a mesekönyv. „Az óvodáskort a gyermeki érzelmek dominanciája határozza meg, ez mutatkozik meg a gyermekek irodalomhoz fűződő kapcsolatában: az édesanya ölében ringva, az édesapa térdén lovagolva élik át első irodalmi élményeiket. Legelső találkozásuk az irodalommal többnyire rövid, ritmikus művek révén valósul meg, érdeklődésük a belső és külső világban minduntalan megnyilvánuló algoritmus iránt egyre erősödik, a gyermekmondókák, dalok, játékszövegek lüktetését már akkor is élvezik, amikor értelmüket még nem tudják felfogni.”1
Kérdés, hogyan működik a mese, ha ez a szituáció nem jellemző… A puszikról már jelent meg magyarul több képeskönyv is: Nem puszilom meg a mamát, illetve Apu, hová tűnt a puszim? címmel… Az érzelmekről, a szeretetről, ennek kifejezéséről szólnak a könyvek, s nem baj, ha tudjuk, nem egyformán szeretjük adni és kapni a puszikat. (Sándor Csilla)
(General Press Kiadó, 2500 Ft)
Jegyzet
1. Bereczkiné Záluszki Anna: Kortárs mondókák, versek az óvodai élményalapú irodalmi foglalkozásokon, 38. o. In.: MŰVÉSZETI NEVELÉS KORA GYERMEKKORBAN, Módszertani kaleidoszkóp, Szerkesztette
Podráczky Judit, kiadja Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2013.
[fblike]