Tisztaszívű Tamás mesehős szeretne lenni, pontosan úgy, mint hat bátyja. Ők délcegek, bátrak, daliásak és erősek, de Tamás úgy érzi, belőle hiányzik a bátorság. A Mesehivatal pedig gyáva fickóknak nem ad megbízást arra, hogy a megkezdett mesét befejezzék. Ám ekkor különös dolog történik a hat idősebb Tisztaszívű fiúval. Mindegyik eltűnik a saját meséjéből, így aztán Hófehérke tovább alszik, Hamupipőke pedig szomorúan várakozik fél pár üvegcipellőben. Vajon ki állítja meg az emberi csontokat ízzé-porrá zúzó óriást? És ki szabadítja ki a ketrecben raboskodó, aranytojást tojó ludat? Tamás, a mesehősinas bátyái keresésére indul, hogy a mesék jó véget érhessenek. Honnan merít kellő bátorságot a hőstettekhez?

A Mária alakja köré fonódott legendák hosszú évszázadok óta velünk élnek, átszőtték a művészetünket, kultúránkat, tudattalanul is beleivódtak a gondolkodásunkba, és a Mária-tisztelet legkülönfélébb arcát mutatják felénk: hol a halott fiát sirató Fájdalmas Istenanya drámáját, hol az angyali seregek közt trónoló, Mennyek Királynéja pompáját. Ő egyszerre a Jó Tanács Anyja, a Rózsafüzér Királynéja, a mindenkor segítő Szűzanya, és a magyarok Nagyasszonya is. Sinkó Veronika grafikusművész kötetbe gyűjtötte, és gyerekek számára átdolgozott formában, míves illusztrációkkal adja közre az ismert történeteket, amelyek az egyetlen, mégis sokféle Mária képét közvetítik felénk.

Korántsem egyszerű dolog Homonnai Julcsi legjobb barátnőjének lenni, főleg ha az ember lánya alapból annak a bizonyos tipikus jókislánynak született, akinek magától soha nem támadnak hajmeresztő ötletei és a hideg rázza még a gondolattól is, hogy az ötletek megvalósításában közreműködjön. Márpedig Kárász Dóri kénytelen, mert ugye a barátság kötelez.

A két lány egy sportkollégiumban ismerkedik össze, és keveredik izgalmas kalandokba. Hol éhségsztrájkba kezdenek, hol egy eltűnt szobatárs után nyomoznak, hol titkos segélyakciót szerveznek. Egyikük szerelmes lesz, csak éppen azt nem tudja eldönteni, hogy pontosan kibe. És közben az ódon kollégium falai között a kosársulisok tanulnak és edzenek, meccseket veszítenek és nyernek, veszekednek és kibékülnek, élik a maguk sokszor túlságosan is pörgős, de többnyire vidám életét.

„Mégis hogy képzelik? Hát mik vagyunk mi? Dísznövények? Hogy kényük-kedvük szerint csak úgy ide-oda lehet pakolgatni meg költöztetni minket?” – fakad ki a felnőttek ellen Mészáros Emőke, amikor kiderül, hogy otthonát ezentúl meg kell osztania egy pótpapával és egy kistestvérrel. Lufi is tehetetlennek érzi magát, mert szülei úgy határoztak, hogy másik kerületbe költöznek. A DALMÉZSUTAPÁ HANTAZSILAMEMŐ nem hagyja magára Lufit a bajban, és titkos mentőakciót készít elő a szülői döntés ellen. Mi lesz, ha az A, a B, és a C terv is befuccsol? Lufi új iskolába kerül, és nem látja többé Szamócát?

Kutya vagyok. Hároméves fekete tacskó. De nem olyan, mint a többiek, akiknek sárga mellényük és ugyanolyan színű papucsuk van: én koromfekete vagyok. A körmömtől a fejem búbjáig koromfekete. Most elmondom, mi volt a legszebb, a legérdekesebb az életem eddigi három esztendejében.

Oszkár, az elefánt, Alajos, az oroszlán és Lipót, a zsiráf hetente találkoznak a Csád-tónál, és ilyenkor megbeszélik, hogy mi történik a világban. Legnagyobb bosszúságukra az emberek még mindig háborúznak, forradalmak, ellenforradalmak követik egymást, így a gyerekeknek nem lehet nyugságuk. Ekkor Oszkár, Alajos és Lipót elhatározzák, hogy összehívják az állatok konferenciáját, és megpróbálják rábírni az emberek (háborúkról) tanácskozó konferenciáját, hogy hagyják abba a fegyverkezésről szóló tárgyalásokat. Hogy mekkora móka, Kästnerhez illő játékosság van a könyvben, amíg minden állat eljut az afrikai toronyépületbe, ahol az állatok konferenciájukat tartják, azt végigmulathatja mindenki, aki Kästner szatíráját elolvassa. Az állatok memorandumot intéznek az emberek fokföldi konferenciájához, hogy hagyják abba a fegyverkezést, de süket fülekre találnak. Ekkor egerek és patkányok lepik el az emberek konferenciáját, de hiába – azután a molyok rágják meg a hivatalos iratokat, de ez sem használ, mert a konferenciázók előteremtik a másolatokat. Végül az állatok elrabolják a világ valamennyi gyerekét, erre már – minthogy a konferenciázó uraknak is vannak gyerekeik, unokáik – megegyeznek az állatokkal. Még Haragfalvy tábornok, a konferencia fővezére is megenyhül, mert félti az unokáját, és az emberek boldog mámorban ünneplik a fegyverkezés megszűnését, teljesítik az állatok követeléseit, mely szerint a pedagógusok például a legjobban fizetett emberek lesznek a világon, minthogy ők tesznek a legtöbbet a gyerekekért.

Erich Kästner ezt a könyvét 1949-ben írta, de aktuálisabbat aligha mondhatna ma is a világról, mint amit ebben a könyvben megírt, felnőttek, gyerekek örömére. A végig színes könyv Timár György „nevető” szellemes fordításában jelenik meg, Walter Triernek, Kästner egyik állandó illusztrátorának mókás, humoros rajzaival.

A mesebeli szegény libapásztortól Döbrögi úr elveszi a libáit, s még meg is botoztatja a szegény legényt. A fiú megfogadja, hogy háromszor fizeti vissza sérelmét Döbrögi úrnak. Az álruhába bújt, furfangos Ludas Matyi története más népek mesemotívumai között is megtalálható, bár Fazekas Mihály verses elbeszélése óta a magyar irodalom klasszikusaként tartjuk számon.

Fazekas Mihályhoz hasonlóan Illyés Gyula is a magyar népmeséhez fordult, amikor kisgyermekek számára készített belőle feldolgozást. Ez utóbbit tartja kezében az olvasó.

Emmának hívnak. A néni, aki megszült, sajnos nem tudott gondoskodni rólam, ezért azt szerette volna, ha mások nevelnek fel. Anya és apa viszont nagyon  vágytak egy kisbabára, és alig várták, hogy örökbe fogadhassanak. Így találtam haza, és így lett nekem is szerető családom.

A Szívünkből születtél című kötet abban segít a szülőknek, hogyan beszélhetnek gyermekükkel egészen kiskortól kezdve nyíltan és érthetően az örökbefogadásról.

Kérjük a kedves szülőket, hogy fényképekkel és bejegyzésekkel fejezzék be ezt a félig kész könyvet. Ez lesz gyermekük első három évének meséje.

A harmadik, átdolgozott kiadás rajzait Rákosy Anikó újította fel.