Dávid Ádám beszámolója

„Hegyen innen, völgyön túl, völgyön innen, hegyen túl volt egy kerek tó. A kerek tó mellett királyi kastély, harminchat tornyú, háromszáz ablakos.” Csakis egy ilyen Östör királyéhoz fogható mesebeli cifra palota szolgálhat igazi otthonául a világ legnagyobb nemzetközi ifjúsági könyvtárának. A müncheni Blutenburgban berendezett Internationale Jugendbibliothek (IJB) idén ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját, s a könyvtár ösztöndíjprogramjának keretében három felejthetetlen hónapot tölthettem el ebben az elvarázsolt kastélyban, s a Frankfurti Könyvvásárra is eljutottam.

Lázár Ervintől megtudhatjuk, hogy „a világ ügyes-bajos dolgait mindig a nők igazítják el”. S a német történelemben kevés ügyes-bajosabb korszak volt, mint a II. világháborút követő Stunde Null zérópontja. Ám a müncheni romok között váratlanul egy csillogó szemű, törékeny asszony tűnt fel kackiás egyenruhában, mint az a bizonyos Varsányiné Örkény egypercesében, és haladéktalanul nekilátott a lelki romok eltakarításának. Jella Lepman azonban nem szalonnát hozott magával kényszerű emigrációjából, hanem felkereste a nagykövetségeket és gyerekkönyveket kért a világ valamennyi tájáról. Olyan történeteket gyűjtött, amelyek egymás kölcsönös tiszteletéről és megértéséről mesélnek. Napról napra, évről évre egyre több kiadó hallotta meg a szolidaritás hívószavát. A könyvadományokból pedig először országjáró kiállítás, majd 1949-re egy egész könyvtárnyi anyag halmozódott fel.
Először egy belvárosi villában leltek otthonra a könyvek, majd 1983-ban helyszűke miatt München egyik legszebb kastélyába, az erre a célra felújított Blutenburgba költöztek át. Az IJB állománya azóta is feltartóztathatatlanul bővül: jelenleg több, mint hatszázezer (!) kötettel büszkélkedhet és méltán érdemelte ki a földkerekség legnagyobb nemzetközi ifjúsági könyvtárának címét. Nem véletlen, hogy Blutenburgra ráragadt a Bücherschloss, Könyvkastély név. De nem csak a müncheni kismamák kedvenc könyvtára ez a mesebeli kastély, csodájára jár az egész világ! Évről évre legalább 35000 látogató érkezik a blutenburgi kerek tó partjához, hogy belelapozzon a legfrissebb könyvritkaságokba, megtekintse az aktuális kiállításokat, részt vegyen egy ötletes gyerekfoglalkozáson, vagy egyen egy jót az árnyas almafákkal övezett fogadóban.
Erre a sokszínűségre rímel az IJB White Ravens (Fehér hollók) című éves kiadványa is, amelyben az adott év általuk legfontosabbnak ítélt gyerek- és ifjúsági könyveit gyűjtik össze és mutatják be. A kezdetektől sok Mórás könyv szerepelt az irányadó katalógusban, de a rendszerváltás óta is alig múlt el év magyar kötet nélkül. A 2009-es gyűjteményben a Csodaceruza Kiadó gondozásában megjelent Békés Pál-mese, aLomtalanítás a Fehérlófia utcában képviselte a kortárs magyar gyerekkönyvtermést.
A nemzetközi ösztöndíjprogram keretében korábban olyan magyar vendégek keresték föl a Könyvkastélyt, mint Janikovszky Éva és Réber László, akinek képeiből kiállítást és német nyelvű monográfiát is készítettek a ’90-es évek elején, vagy Komáromi Gabriella, aki felhívta figyelmemet az ösztöndíj-lehetőségre és ajánlásával segítette pályázatomat. Ezúton is szeretném neki kifejezni hálámat önzetlen támogatásáért.
A magam szerény eszközeivel igyekeztem mindent megtenni a magyar gyerekirodalom népszerűsítése érdekében. Magától értetődött, hogy a többi kutatóval rendszeresen ajánlottunk egymásnak könyveket hazánk kínálatából, ami bizonyára a felszabadult, inspiráló nemzetközi légkör velejárója is volt. Anna Fornalczyk, egy fiatal lengyel kutató, aki mesehősök neveinek fordításával foglalkozik, rögtön megérkezésem napján a konyhába invitált mindenkit és lelkes beszámolót tartott egy klasszikussá vált lengyel kecske, Koziołek Matołek kalandjairól. Az egyik könyvtáros rögtön előhalászott a raktárból egy jó ötven éves kiadást, amelyet egy órán keresztül nézegettünk és nagyokat derültünk rajta.
A spontán bemutató sikerén felbuzdulva másnap ebéd közben felvetettem, hogy kölcsönösen bemutathatnánk néhány izgalmas könyvet saját országunk gyerekkönyvei közül. A kutató-teremben pisszenni sem szabad, ezért zárás után átvonultunk a kastély másik szárnyába, ahol országok szerint csoportosítva lehet kikölcsönözni több tízezer mesekönyvet. Mindenki leemelt a maga polcáról néhány kedvencet és kötetlen hangnemben csevegett róla a többieknek. A nemzetközileg elismert iráni író, Hamid Reza Shahabadi kezdte a sort, aki teheráni kiadójának néhány gyöngyszemét adta körbe. Victoria Flanagan poszthumanizmus-kutató egy lélegzetelállító ausztrál képeskönyvről, a Fox-ról beszélt. Junko Yokota, a chicagoi National-Louis egyetem professzorasszonya többek között Brian Selznick Hugo Carbet felfedezése című könyvét mutatta be nekünk, ahol a történet egyes jeleneteit csak precízen kidolgozott képsorozatokban beszéli el a szerző. A japán Fukuinkan Shoten kiadó lektora, Taro Tagaya A sámán lánya című történettel fogott meg legjobban minket, és nagy segítségemre volt, ugyanis a magyar könyveket akkor még csak a raktárból lehetett kikérni, így stílszerűen kiadója japán változatában tudtam megmutatni a többieknek Marék Veronika Csúnya kislányát.
Pár nappal később kiharcoltuk, hogy bejuthassunk  a „tiltott rengetegbe”, vagyis a végeláthatatlan földalatti raktárba, ahol végre több száz magyar könyvből szemezgethettem kollégáimnak.
Később a kölcsönző könyvtár egyik lelkes dolgozója megkért, hogy a raktárban található másodpéldányokból válogassak össze egy csokorra valót, amelyek egy közép-kelet-európai sarok részeként végre kiszabadultak a földalatti kutatói bázisból és így kölcsönözhetővé vált többek között Berg Judit, Böszörményi Gyula és Lázár Ervin néhány kötete.
A Könyvkastély tornyai és folyosói változatos tárlatoknak adnak otthont: saját szobája van Jella Lepmannak, Erich Kästnernek, Michael Endének, James Krüss-nek, valamint az egyedülálló illusztrációiról, babáiról és festményeiről híres Binette Schroedernek. Emellett egymást váltják az izgalmas tematikájú időszaki kiállítások. Szeptember végéig a robinzonádok gyermekirodalmi feldolgozásaiból és az idén nyolcvan éves Eric Carle művészetéből összeállított tárlatokat lehetett megtekinteni, majd 25-én három új kiállítás is megnyílt: Izumi Morisada, Tokyo legnagyobb manga-kiadójának szerkesztője apró, de annál alaposabb válogatást nyújtott bámulatos magán-mangagyűjteményéből, egy afrikai mítosz, Anansi figurájának vizuális feldolgozását tekintette át egy francia kiírású nemzetközi illusztrációs verseny legszebb darabjait bemutató kiállítás. A robinzonádokat pedig az új éves tárlat váltotta, amely a Dunkel war’s (Sötét volt) címet viseli, s ennek kapcsán „szellemes” felolvasóestet rendeztek a kastély több helyszínén is. Lehetett ijesztő maszkokat készíteni a német pop-up könyv üdvöskéje, Antje von Stemmtársaságában, egy tini szinkronhang, Patrick Baer és egy német nagyöreg, Jens Wawrczeczk éjszakába nyúlóan ijesztgették a kölyköket felolvasásukkal, a Németország-szerte rendkívül népszerű Jamaram nevű zenekar megtáncoltatta a népes gyerekseregletet, s a színes programkavalkád közt megbújva magam is felolvastam az egész kicsiknek a könyvtár egyik hangulatos sarkában.
Igyekeztem olyan kétnyelvű programmal készülni, amelyben saját átiratok mellett klasszikus és kortárs magyar gyerekversek is elhangoztak az éjszaka témakörében. Nagy segítségemre volt a babelmatrix.org portál, ahol többek között Kosztolányi Mostan színes tintákról álmodom című versének német fordítását is megtaláltam – érdemes böngészni ebben a többnyelvű versgyűjteményben. Megismertettem a gyerekeket József Attila Altatójával, illetve a két vers feldolgozásaival Lackfi János és Vörös István Apám kakasa című versgyűjteményéből is, végül megtanítottam nekik magyarul a Tente baba, tente. kezdetű altatódalt, melynek német fordítását is elkészítettem:

Tente Baby tente
Schließe schön das Auge!
Schwankend-wankend schlafe
kleine Rosenknospe!

A felolvasást néhány héttel később a kiállítótérben megismételhettem. Akkor jutott idő arra is, hogy Kiss Ottó Csillagszedő Máriójának német fordításából szemezgessek.
Októberben a könyvtár lehetővé tette az ösztöndíjasok számára, hogy ellátogassunk a Frankfurti Könyvvásárra, így elmerülhettem az áttekinthetetlen kínálat forgatagában.
A megszólítás új lehetőségeiről és a könyv alakváltozásairól folytatott egyik beszélgetés során a legaktuálisabb trendek képviselői számoltak be tapasztalataikról. A „Future meets Book meets TV meets Game meets Music meets Mobile” névre keresztelt rendezvényen a fenti médiumok jelenlegi korlátait és lehetséges összeolvadását feszegették a legkülönbözőbb kreatív területekről érkezett vendégek.
A legsikeresebb német fantasy-szerző, Wolfgang Hohlbein első folytatásos mobil-regényén dolgozik, amelyet SMS-ben lehet majd megrendelni és olvasni. Az új irodalmi közvetítőeszközök térnyerése ellenére nem hisz a könyv halálában, bár hangsúlyozta, hogy az arab országokban ugyan csupán a lakosság öt százaléka kerül könyvesbolt közelébe, milliók zsebében ott lapul a telefon, tehát pusztán földrajzi okokból is célszerű a mobil-irodalomra nagyobb hangsúlyt fektetni.
Dr. Joachim Kaps, a TOKYOPOP nevű elsőszámú német mangakiadó menedzser-igazgatója hasonló trendre hívta föl a figyelmet: a papíralapú japán manga-magazinok visszaszorulása egyértelműen a mobilpiac viharos előretörésének tudható be. Véleménye szerint a digitális olvasás elsősorban a rövidebb műfajoknak kedvez, hiszen a könyv „akkumulátora” egyelőre lassabban merül le – fűzte hozzá némi iróniával. A közeljövőben azonban egyre gyorsabbá és olcsóbbá válik majd a mobil-letöltés, így a sokadik generációs telefonok hamarosan külcsín tekintetében is versenyképesek lesznek a könyvvel, amelyre a Smart Phone japán sikere is utal.
Marc Lepetit, a Phoenix Film producere szerint az utóbbi években nincs többé a történetmesélésnek domináns médiuma. Ezt a szerepet korábban a könyv vagy a televízió töltötte be, a most felnövekvő generációk már azonban a különböző formák – hangoskönyvek, e-könyvek, mobilszolgáltatások, számítógépes játékok – között ugrálnak játszi könnyedséggel, és a médiatermékek előállítóinak meg kell próbálniuk lépést tartani a fiatalok felgyorsult tempójával. Üdvözölte, hogy az idei könyvvásár kiemelt fontosságot tulajdonít az új formáknak és trendeknek, de kérdésemre, hogy a szórakoztató irodalom mellett milyen esélyt lát a klasszikus, szépirodalmi tartalmak vagy a gyermekirodalom mobilos adaptációjára, szkeptikusan nyilatkozott. Az új formák bevezetése ugyanis akkora költségráfordítással jár, hogy a jelenleg csak a biztos piaci sikerbe mernek befektetni, ám kísérleti fázisban folyamatosan vannak próbálkozások a nehezebben emészthető műfajok digitális átültetésére is. A gyermekirodalom kapcsán pedig Lepetit szerint éppen a szülők ellenállása okozza a legnagyobb nehézségeket, mert többségük a modern médiumokban még mindig az ördögöt látja, és az esti mese intim légkörét nem akarja SMS-re cserélni.
Pascal Schmidt ezzel ellentétes tendenciát vázolt a Nintendo-játékok új modelljeinek elterjedése kapcsán: újabban sikerült a tini lányokat is megnyerniük a játékos érzelmeire ható elemek bevezetésével, illetve a felhasználó intellektuális kíváncsiságát kielégítő játékokkal a felnőttek körében is egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert.
A képregény-őrület jól látható volt a Buchmesse falain belül is: a szakmai napokat követő hétvégén elárasztották a vásárt a különféle manga-figuráknak öltözött fiatalok.
Ám az új trendek és médiumok dacára a jó öreg (mese)könyv még mindig óriási tömegeket képes megmozgatni Németországban. Ezt bizonyította a német ifjúsági irodalom díj (Deutscher Jugendliteraturpreis) átadóünnepsége a helyi Kongresszusi Központ zsúfolásig telt „Harmónia-termében” (Saal der Harmonie). Az idén 54. alkalommal átadott díj az egyetlen német állami elismerés a nemzetközi gyermek- és ifjúsági irodalom területén. A ceremónia előtt felszólalt többek között Juergen Boos, a Frankfurti Könyvvásár igazgatója és Dr. Hermann Kues államtitkár is, aki az áttekinthetetlenné vált gyerekkönyvpiac „világítótornyának” nevezte a díjat, s az olvasásösztönzés szempontjából különösen fontosnak tartotta a Jugendliteraturpreis jelöltjeihez kapcsolódó Aki olvas, nyer (Wer liest, gewinnt) című országos iskolai kezdeményezést.
A Kinderliteraturpreis gyerekkönyv-kategóriájában Andreas Steinhöfel, az ifjúsági regényeknél az angol Kevin Brooks, a szakkönyvek esetében a német Wolfgang Korn bizonyult a legjobbnak. A diákzsűri a Sidney-ben alkotó Markus Zusak könyvét választotta és az illusztrátori életműdíjat a német Jutta Bauer vehette át, aki őszinte és kritikus beszédében ellenérzéseit is megfogalmazta a digitális kultúra túlkapásaival szemben: ha az eget szürkére festi, nem szeretné nyomtatásban lilán viszontlátni.
Ki kell emelnem a díjazottak közül az ausztrál Shaun Tan picture book-jait, őt ugyanis két kötettel jelölték a rangos elismerésre, így tulajdonképpen önmagával is versenyzett. Ahogy visszatértem a könyvtárba, végigtanulmányoztam az összes fellelhető könyvét – egyik igényesebb és merészebb, mint a másik – formailag és tartalmilag egyaránt. Csak bátorítani tudom a magyar kiadókat, hogy adjanak ki minél többet Shaun Tan művészi képeskönyveiből!
Időközben annyira beleszerettem a Könyvkastély regényes, mesebeli világába, hogy ösztöndíjam utolsó két hetében egy kisebb meseregényt írtam A Könyvkastély átkacímmel, melyet németre is lefordítottam. A könyvtár nyitott szellemiségét jellemzi, hogy végig támogattak a projekt megvalósításában, s elutazásom előtt bemutathattam az intézmény dolgozóinak és ösztöndíjasainak az elkészült könyvet, melyet többek között a magyar és román nyelvű gyermekirodalomért felelős Dorothea Amberg lektorált, aki a White Ravens katalógus magyar könyveinek kiválasztásáért is felelős.
Arra kéri valamennyi hazai gyermekkönyvkiadót, hogy a könyvtár által képviselt szolidaritás jegyében küldjön minél több frissen megjelent könyvből egy-egy példányt a könyvtár részére, hiszen az IJB jelentős közvetítő szerepet játszik a gyermek- és ifjúsági művek nemzetközi szintű megjelentetésében: rendszeresen szervez könyvbemutatókat és a White Ravens katalógussal minden évben jelen van mind a Frankfurti Könyvvásáron, mind a Bolognai Gyermekkönyvvásáron.

További részletekért érdemes felkeresni az Internationale Jugendbibliothek honlapját (www.ijb.de) és a szerző blogját (davidadam.hu/blog).