Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Démétér Házában ünnepélyes keretek között adták át Dr. Zalai Gábor képviseletében a Boehringer Ingelheim által felkínált adományokat. Az adományokat  rászoruló, beteg gyerekek kapják, akiket  betegségük miatt kórházban oktatnak a kórházpedagógusok.  A pedagógusok munkájáról Bíróné Pallag Erika kórházpedagógus tartott előadást.

„A budapesti kórházak gyermekosztályain a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola pedagógusai dolgoznak. A Fővárosi Iskolaszanatórium – mely több évtizedes múltra tekint vissza – a Fővárosi Önkormányzat fennhatósága alá tartozik, tanárai tizenegy budapesti kórházban dolgoznak. Itt, az Egyesített Szt. István és Szt. László Kórházban több mint tíz éve van kórházpedagógus. A tanítás célja, hogy a gyerekek kórházi tartózkodásuk idején se maradjanak le a tanulásban, és ha szeretnének, eredeti osztályukkal folytathassák az iskolát gyógyulásuk után, valamint az, hogy elkerüljük a hospitalizációt. Az iskolaszanatórium minden olyan jogosítvánnyal rendelkezik, amilyennel az általános iskolák többsége. Osztályozhatunk, vizsgáztathatunk, bizonyítványt állíthatunk ki. Ha egy gyerek a szüleivel megbeszélve úgy dönt, hogy évet halaszt, a pedagógusok akkor is felajánlják a rendszeres tanítást, az ismeretek szinten tartása és a gondolkodás aktivitásának fenntartása érdekében.

A Szt. László Kórházban három osztályon, öt helyszínen tanítunk.

– A Hematológiai és Őssejt-transzplantációs osztályon a steril bokszokban és a félsteril betegszobákban hosszan bentfekvő gyerekekkel foglalkozunk. Őket akkor is ellátjuk, amikor már jól vannak, kikerülnek a betegszobákból, de még a Demeter Ház lakói.

– A Gyermek Intenzív osztályra külön orvosi kérésre megyünk tanítani, amikor a gyerekek állapota már lehetővé teszi a fokozatos terhelést.

– A hatvan ágyas Gyermekgyógyászati osztályon is dolgozunk, itt a hosszabban bent fekvőket tanítjuk elsősorban, a többieket csak akkor, ha a transzplantációs és az intenzív osztály ellátása után marad idő.

Rendszeres, napi kapcsolatban vagyunk a gyógyítókkal – orvosok, nővérek, pszichológus -, és a szülőkkel. A tanításban mindig a gyerekek pillanatnyi állapotához alkalmazkodunk. Információt kapunk a gyógyítóktól, és ők is számítanak a mi megfigyeléseinkre.

Felvesszük a kapcsolatot a gyerekek iskolájával, segítünk a kapcsolattartás megszervezésében. Ha igényt tartanak rá, rendkívüli osztályfőnöki órán veszünk részt, amelyen a szociális koordinátor – képzett egészségügyi dolgozó – a betegséggel kapcsolatban válaszol a gyerekek és a tanárok, szülők kérdéseire, mi kórházpedagógusok pedig a kórházi tanulásról a segítségnyújtás lehetőségeiről adunk tájékoztatást.

A hosszú kórházi kezelésre szoruló gyerekek esetében nagy a hospitalizáció veszélye. Ezért a kórház a szabadidő kitöltésében is érdekelt. Rendszeresen látogatják a beteg gyerekeket önkéntes segítők, zenész fiatalok, kézműves foglalkoztatók, mese- és zeneterapeuta, alkalomadtán bohóc, bűvész, színész. Második éve kórházi gyermekújságot is szerkesztünk.  A „Hírvelő” évszakonként jelenik meg, zömmel a gyerekek rajzai, meséi, versei, tudósításai töltik ki, de írnak bele orvosok, nővérek, dietetikusok is. A legértékesebb írások a gyógyult gyerekek beszámolói arról, hogyan élték meg a kórházi tartózkodást, a betegséget. Ezek az írások nagyon sokat segítenek a betegségükkel éppen most küzdő gyerekeknek. Az újságot elküldjük a gyógyult gyerekeknek is, egy alapítvány segítségével.

A kórházi tanítás során igyekszünk lépést tartani az otthoniakkal, de azért ez nem annyira egyszerű. Szerencsére lehetőség van az internet használatára, így beküldhető a steril bokszba egy-egy kép vagy film a tananyaggal kapcsolatban, vagy a tanár óravázlata a tervbe vett feladatokkal, hiszen a hagyományos eszközök csak sterilizálás után vihetők be, az pedig napokat venne igénybe. A különleges helyzet találékonnyá tesz bennünket.

A legszebb pillanatok, amikor a gyógyult gyerekeket látogatjuk meg az ambulancián, vagy amikor levelet kapunk tőlük. A legfájdalmasabb pillanatok pedig azok, amikor nem sikerül legyőzni a betegséget, és örökre búcsúzni kell.

Nehéz, de nagyon szép a munkánk. Szükségünk van egymás segítségére. Az ország más városaiban dolgozó kollégákkal is kapcsolatot tartunk a Kórházpedagógusok Egyesülete segítségével.”