Nem fog más történni, mint hogy együtt íródik meg a történet a gyerekekkel, nem szabva határt az ő fantáziájuknak, elképzeléseiknek. A Mesegyári Mű-vezető pedig így ír a Mesegyárról…
„Az úgy kezdődött, hogy száz veszélyen és nehézségen át sem sikerült felnőnöm. Ez eleinte nem tűnt szerencsének, mert a többi, nagyjából velem egyforma magasságú mindig furcsán nézett rám. Aztán eszembe jutott, talán kisebbekkel kéne barátkoznom. Így kezdtem meséket írni. De hamar rájöttem, a meséket a felnőttek veszik a gyerekeknek, szóval nagyjából ugyanott tartunk, mint az elején. Hiába nyomjuk oda két oldalról az orrunkat, és szurtos kezünket a kirakatnak, én benn, a gyerekek kinn, a rideg üveg moccanatlan ellenáll. És akkor, amikor minden egymáshoz vezető utca zsákutcába fordulni látszott, igen akkor támadt egy ötletem. Nem is értem, miért nem előbb. Meséljünk együtt! Mesélni mindenki tud. Maximum nem mer, vagy azt hiszi, szakma ez, amit sűrűn gomolygó füstben foganva lehet csak megtanulni, varázsigék között matatva, komoly képpel, az alkalomhoz öltözve. Persze van, amit egyesek jobban tudnak másoknál, a mesélés is néha ilyesmi, de egy, két, valahány mese mindannyiunkban lakik. Na, ezt, vagy ezeket segítek én előcsalogatni, kimesélni, elnevetni. Ha hiszel nekem – vagy ha kételkedsz, akkor annál inkább -, gyere el gyerekestül a Pagonyba, szombaton délelőtt tizenegyre, és gyártsuk le azt a mesét együtt, ami bennetek lakik!”
Bátky András
A Kapolcson készült videót itt nézhető meg.
A PROGRAM ELSŐ ALKALOMMAL INGYENES!