POMPOR ZOLTÁN

„– Apu, Isten szokott focizni?

Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci!” (Lázár Ervin, Foci)

Már csak egy hetet kell várni, és indul a nyár legjelentősebb eseménye: a FOCI VB! Szüleim emlékei szerint az első vébém az 1986-os, mexikói volt, amit a kirakatokba kipakolt tévék képernyőjéről követtem – sajnos csak percekig. Az 1990-es olaszországit aztán már teljes erőbedobással, meccsről meccsre, s így tovább azóta is, négyévente. Szeretem a focit játszani, nézni, és szeretek focis könyveket olvasni.

Legelső kedvencem Eduard Báz Csodacsapat című regénye volt, amelynek hősei – Csupaláb Csaba és 11 fia – végigverik előbb egész Csehszlovákiát, majd a világot, hogy végül a kannibálokkal is megmérkőzzenek, s persze ott is diadalmaskodjanak: egy jó edző, szív, ész, taktika – ennyi kell csak Báz szerint a jó focihoz.

Jó edzőből és lelkesedésből a német Joachim Masannek Vad focibandájában sincs hiány. Igazi grundregény ez egy csapat fiatalról, akik imádják rúgni a bőrt, de ahhoz, hogy sikeresek is legyenek, mindenkinek meg kell találnia a helyét. Vili bá, az edző csendes kitartással és korszerű pedagógiával ütőképes csapatot formál az egymást maró, ugyanakkor roppant tehetséges kamaszokból.

Nem lehet elég korán kezdeni a focira szocializálást! Marék Veronika Boribonja is megismerkedik a világ legnépszerűbb sportjával (Boribon focizik), a kezdeti kudarcok után végül mesterére lel, és vígan rúgja a labdát, passzol, fut, cselez. Bálint Ágnes Frakk és a focija mára klasszikus. Az utóbbi két könyv rombolja azt a sztereotípiát, hogy csak a férfiakat érdekli a foci. És ha ehhez a női vonalhoz hozzávesszük még Francesca Simont, a Rosszcsont Peti-történetek szülőanyját is Rosszcsont Peti és a foci című könyvével, akkor már-már ott tartunk, hogy több nő ír fociról gyermekkönyvet, mint férfi.

Boribon példája is mutatja, könyvből nem lehet megtanulni fozizni, ennek ellenére mégis számos olyan fiataloknak szóló kiadvány jelenik meg, ami a foci elméletét szeretné megtanítani. Legutóbb – valószínűleg a vébé jegyében – a németből fordított Foci – Scolar mindentudó (Stephan Faust könyve) és a Mit? Miért? Hogyan? sorozat A foci című opusza került a könyvesboltok polcaira tudományos, ismeretterjesztő célzattal. Tavaly pedig a Mi micsoda sorozatban olvashattunk a labdarúgásról (Focikönyv).

A foci örök téma, egyesek szerint a foci az élet (elég csak Darvasi László A titokzatos világválogatottját vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyveit elolvasnunk), a szurkolók mindenre képesek kedvenc csapatukért (Nick Hornby, Fociláz), de milyen érzés lehet a legnagyobb meccseket a kapuból végigélni? A kamasz focirajongók számára jelenthet feledhetetlen élményt Mal Peet Őrző című könyve, melynek hőse misztikus beavatási szertartáson keresztül válik kapusból hálóőrré.

Van tehát mit olvasni kicsiknek, nagyoknak erről a gyönyörű játékról. Az igazi persze az, ha a meccsek közötti időt focizással töltjük, és az olvasást csak a – remélhetőleg minél kevesebb – esős napra tartogatjuk.