Több mint egy évvel ezelőtt az észt írók és illusztrátorok kapcsolatba léptek magyar írókkal és illusztrátorokkal, és az alkotók közös munkájának nagyszerű eredménye lett: érdekes mesék és különleges illusztrációk születtek. Korábban Tallinnban, mostantól Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthatja a közönség a közös illusztrációs kiállítást.
Az eseményhez kapcsolódik e heti játékunk:
Készítsetek illusztrációt Piret Raud A hosszúlábú királykisasszony című meséjéhez, vagy Koncz Tímea képe alapján írjatok Ti egy új mesét!
Ha tehetitek, nézzétek meg a kiállítást, érdemes!
Határidő: 2013. október 17.
Piret Raud
A hosszúlábú királykisasszony
Élt egyszer egy királykisasszony, akinek szerfelett hosszú lába volt. Olyannyira, hogy amikor teljesen fölegyenesedett, feje a felhőket súrolta. Amikor pedig este lefeküdt az ágyába, és kinyújtotta a lábát, az a kastély kapuján, városokon és falvakon át egészen a távoli erdőig ért. Így hát a királykisasszony álmát éjszakánként őröknek kellett vigyázniuk, akik nagy toll-legyezőkkel hajtották a szúnyogokat a lába száráról.
Az idős király és a királyné aggódott a leányuk miatt. A királykisasszony ugyan az ország legjobb kosárlabdázója és magasugrója volt, és gátfutásban sem akadt ellenfele, de ez nem vigasztalta őket.
– Szép dolog a sport, de hogy boldogul majd az ország kormányzásával, amikor mi már nem leszünk? – gondolták gyakran. – Egy ilyen hosszúlábú égimeszelő még a királyi parádékat sem tudja élvezni. Oda a magasba, a felhők közé, ahol a feje van, még az se hallatszik föl, ha hurrát kiáltanak neki! Hogyan lehetne hát a királykisasszony lábait megkurtítani?
A király tanácskozásra hívta birodalma legkiválóbb orvosait és tudósait. A bölcs férfiak komoly ábrázattal hallgatták végig őfelsége gondját, majd nekiláttak, hogy megtalálják a megoldást.
– Én azt javasolnám, hogy kössünk egy csomót vagy akár több csomót is a királykisasszony lábára! – szólt az egyik bölcs. – Egy összecsomózott láb valamivel rövidebbnek látszik.
– Még mit nem! – csattant fel a király. – Egy királykisasszony lábának egyenesnek kell lennie, nem lehet göcsörtös és csomós!
– Én föltekerném a lábát, mint egy rugót – ajánlotta egy másik doktor. – Így a királykisasszony alacsonyabbnak tűnne és ugrani is jobban tudna. Rugózó spirállábakon őfelsége biztosan megdöntené a magasugrás világrekordját.
– Már most is ő tartja a világcsúcsot – szúrta közbe élesen a király –, méghozzá szép egyenes lábbal!
– Őfelségének tökéletesen igaza van – hízelgett a harmadik nagyokos –, a királykisasszony lábának egyenesnek és simának kell maradnia. Én éppenséggel azt tenném, hogy egyszerűen lefűrészelném belőle a comb és a lábfej közötti részt. Így a lába szára kellően rövid lenne, a maradékot pedig föl lehetne használni másutt. Például a királykisasszony nyakának meghosszabbítására.
E szavaktól egészen dühbe gurult a király. Az ő szeretett leányának nyaka úgy jó, ahogy van! Semmi szükség rá, hogy meghosszabbítsák! Valamennyi tanácsadóját hazazavarta, és morcosan bevonult a szobájába gondolkodni.
Esztendőkön át törte a fejét és aggódott odabenn. Még most is a leánya lába miatt tépelődne, ha egy napon nem költözött volna a királyság szomszédságába egy tűzokádó sárkány. A rút fenevad sokkal nagyobb veszélyt jelentett a királyság számára, mint a királykisasszony túl hosszú lába. Naponta többször portyára indult a király földjein, és csak úgy falta az embereket. Tüzes leheletével fölperzselte az erdőket és a falvakat. Amerre csak járt, ínséget és nyomorúságot hagyott maga után. Igazán rettenetes és rémisztő volt.
A királynak gyorsan és határozottan cselekednie kellett. Tüstént összeverbuvált egy nagy sereget, és háborúba indult a sárkány ellen. Három nap, három éjjel küzdöttek bátran a férfiak, de hasztalan. A sárkány nem lankadt. A katonák egymás után tűntek el a fenevad hatalmas, tüzes torkában, az egész csatatér lángokban állt. Úgy tűnt, a király kénytelen lesz letenni a fegyvert és átengedni országát a gonosz szörnyetegnek.
A rossz hírek eljutottak a kastélyba, a hosszúlábú királykisasszony fülébe is. A leány úgy találta, legfőbb ideje, hogy közbelépjen. Magas szárú tűzálló csizmát húzott, vállára kapott egy hordó vizet és elindult a csatatérre.
– Hohó, milyen fenséges csemege! – rikkantotta a sárkány, amint meglátta. – A királykisasszonyokat különösen szeretem! Főleg a combjukat, grillezve!
Kitátotta hatalmas száját és forró tűzcsóvát eresztett a leány felé. Ő azonban nem rémült meg. Lekapta a válláról a hordó vizet, és a gonosz fenevad torkába zúdította.
– Sssssssss! – a fenevad szájában kialudt a tűz, köhögni és fuldokolni kezdett.
Abban a pillanatban a királykisasszony a farkánál fogva megragadta a sárkányt és feltette a Holdra.– Üldögélj csak ott és ne háborgass többé senkit! – mondta neki, és ezzel a csata véget ért.
A királyi felségek és a katonák el voltak ragadtatva a királykisasszony bátorságától. Bebizonyosodott hát, hogy a hosszú láb nem fogyatékosság, hanem éppenséggel hatalmas erény! A katonák fölkapták a királykisasszonyt hosszú lábával együtt és hurrát kiáltottak. A király pedig még aznap átadta a koronát leányának.
– Senki más nem tudja úgy őrizni és védelmezni a királyságot, mint te! – kiáltotta a király könnybe lábadt szemekkel és átölelte leánya lábát.
Volt nagy dínom-dánom! A királyi szakács akkora tortát sütött, hogy fölért az égbe, a királykisasszony fejéig. Hihetetlenül finom torta volt, tejszínhabos. A királykisasszony adott egy szeletet a holdra száműzött sárkánynak is.
– Köszönöm! – mondta a sárkány, és egy puszit nyomott a leány arcára. Az édes sütemény neki is nagyon ízlett. Még teli bendővel is.
Virág Benedek fordítása
A Csodaceruza heti rendszerességgel olvasós-rajzolós játékot hirdet 5–10 éves gyerekeknek, melyet a www.csodaceruza.hu oldalon követhettek nyomon. A megfejtéseket, válaszokat értékes ajándékokkal jutalmazzuk. Minden jó megoldás 1 ceruzát ér, 30 ceruza pedig egy könyvet. De a ceruzák igazi színes ceruzákra is beválthatók, ha kigyűltek: 6, 12 vagy 24 csomagos készletekre.