Beszélgetés Eva Montanarival
– Szia Eva, én Angliában találkoztam a munkáiddal. Melyik kiadónak dolgozol ott?
– A Meadowside-nál. Tetszett nekik a munkám és kiadták. Az angol és amerikai piac inkább a könnyebben emészthető dolgokat szereti, úgyhogy nekik inkább olyanokat küldök, és nem a kísérleti munkáimat. De még erre is azt mondják, hogy határeset.
– Te magad írod a történeteket is?
– Igen, főleg a történetírást szeretem. Nem szeretek kommerciális dolgokat készíteni. Megrendelésre is csak egyszer dolgoztam, de elég rosszul sült el, azóta nem vállalok ilyesmit. Megpróbálok olyan kiadót találni, akinek pont az kell, amit én csinálok. A magam feje után megyek.
– Hol tanultál?
– Milánóban a IED-en (Istituto Europeo di Design) 3 évig. Adelchi Galloni volt a mesterem, tőle nagyon sokat tanultam. Itt sokféle dolgot megismerhettünk, de én minden feladatra könyvet készítettem. Még egy szociológia dolgozatra is. Szenvedélyesen rajongok a könyvekért…
– Mikor publikáltak először?
– 21 évesen, Bolognában fedezett fel egy kiadó, és csinált is velem egy könyvet. Akkor még sokkal könnyebb volt bekerülni a szcénába, nem volt ekkora verseny.
– Említetted, hogy nemrég jöttél vissza Franciaországból. Mit csináltál ott?
– Több hónapos artist in residence programon vettem részt Angouleme-ben. Ezt inkább képregényrajzolóknak ajánlják fel, de én megkaptam az ösztöndíjat, és én is csináltam egy képregényt. Ebben a városban van Európa legnagyobb képregény kiállítása. A francia képregény nagy hatással van rám.
– Most jelent meg könyved egy spanyol kiadónál. Mesélnél erről?
– Igen, ez az esőről szól, és elég költői.
– Nagyban különbözik a technikája attól, amit eddig láttam.
– Igen, te az angliai könyveimet láttad, azokat olajjal és akrillal festettem. Ez most egy új kísérlet: szobrokat készítettem kerámiából és kifestettem őket. Később lefotóztam, majd hozzárajzoltam és kollázsokkal egészítettem ki.
– Miről szól a könyv?
– Az esőcseppekről. Minden csepp egy-egy figura, akikhez történet kapcsolódik. A könyvet naptárszerűen kell lapozni.
– Elég groteszkek a figurák és nagyon kreatív az egész.
– Hát igen, meglehetősen kísérleti darab, a könyv végén a figurák benépesítik a várost, majd elpárolognak, ahogy felszárítja őket a nap.
– Tényleg nagyon szép és költői. Ilyet ritkán vállalnak a kiadók, mert nehezebb eladni. Hogyan oldod meg azt, hogy nem kötsz kompromisszumokat?
– Nagyon nehezen. Ösztöndíjakra jelentkezem, pályázatokat írok, és keresem azokat a kiadókat, akinek pont ez kell. De nekem ez jobban megéri.
Itt nézhetitek meg Eva csodálatos honlapját: http://www.evamontanari.com/
