Jó nekünk, jutott először eszembe, azoknak, akik Réber László könyvillusztrációkon nőttünk fel, aki bátran mutatott fityiszt a képein a térélménynek, egyszerűsített, geometrizált – és mégis tudott humoros is, sokatmondó is lenni, amolyan igazi könyvillusztrátor, aki az illusztrációival tényleg hozzá is tesz a történethez, nem csak kidekorálja a két szöveg közötti üres részt.
Mivel ez az alkotói törekvés manapság is ritka errefelé, és úgy tűnik, azok a gyerekkönyvek jobban fogynak, ahol a bennük szereplő képek tobzódnak a részletekben –és ki ne hajolna meg a fogyasztói igények, divatok, trendek előtt – nos, ekkor jön a Csimota kiadó, hogy néhány, a végletekig leegyszerűsítve illusztrált kiadványával (korábban a Piroska és a farkas-, Hófehérke és a hét törpe-sorozatokkal, most Molnár Olga: Pont Görbe Egyenes című könyvvel) megmutassa: van még e hazában, aki tud kockából, vagy pontból-görbéből-egyenesből is képeket csinálni!
Molnár Olgát és munkáit az Aranyvackor idei, februári díjátadóján ismerhették meg a téma iránt érdeklődők. Az ő rajzainak vezérelve az „egyszerűen nagyszerű”, az a fajta játékos szemlélet, ami annyira hiányzik a mi magyar vizuális kultúránkból. Amikor veszünk egy piros pacnit, és: nézd! ez most egy bohócorr!, vagy: nézd csak!, eper!, vagy: hoppácska, mellbimbó!. – Ugye, hogy ritka! A kérdés persze az, hogy ezek a szellemes, játékos, leegyszerűsített képek hogyan állnak össze egy könyvvé, egy történetté. Eljutunk benne innenről oda, ából bébe, megváltozik-e életünk, mond-e valamit, ahogyan azt egy valamirevaló könyvtől-történettől elvárnánk? Vagy csak albumként, szkeccsgyűjteményként működhet a kötet, mintha valaki a fogorvosi váróban, unaloműzőként irkafirkálta volna kis, kezeügyébe akadt cédulákra? Akár így van, akár nem – ebben a pillanatban örülhetünk, hogy mostmár van egy ilyenünk is, be lehet menni bármelyik boltba, meg lehet venni, haza lehet vinni. Lehet, hogy Bruno Munari nyomdokain a Corraini kiadónál évről évre ontják a hasonlóan szellemes, formabontó, minimalista ötletparádézó könyveket, és Bolognában az illusztrátorok tolonganak, hogy megvegyék-ellessék egy-egy kiadványukat, végre itt vagyunk mi is. Molnár Olga lehet, hogy a meleg vizet találta fel, akkor viszont épp elég régóta állunk már a hidegzuhany alatt, hogy értékelni tudjuk üdítő hatását.
A Pont Görbe Egyenes egy-egy tárgyat, állatot, jelenséget a lehető legegyszerűbben, csupán egyetlen lényeges látható momentumot felvillantva ábrázol. Csak a fekete tusábrák szerepelnek a fehér papíron; nincs zsákbamacska sem, a lapra az is oda van írva, mit látunk, mit véljünk felfedezni az oldalon. Az ábrák szellősen követik egymást – mint a belső borítón megtudjuk, azért, hogy „rajzold teli őket saját ötleteiddel!” Itt nyilvánvalóvá válik a szándék, amely a játékosság felé tereli a könyvet lapozgatót, és így is van a könyvben: néhány oldalon megjelenik a téma szerinti csoportosítás igénye, de ezt nem viszik következetesen végig a könyvön. A játék csapong, csakúgy, mint remélhetőleg a gyermeki képzelet. Az olyan oldalpárok, mint az „ember”– „nyíl” különösen jól működnek, hiszen nagyjából ugyanazt a kombinációt látjuk mindkét esetben, csak kissé elforgatva, és lám, mindjárt más jelentést kapnak. Érthetetlen viszont számomra, hogy olyan erős tematika felvetése, mint az utolsó előtti oldalpáron szereplő „nap”–„sír” után vajon hogy lehet a legutolsó ábra a „híd”… Ha eddig mentegettem, a játékosság számlájára írtam a tematikai koncepció hiányát, itt aztán tényleg úgy érzem, mintha maga az alkotó sem értette volna meg, hová lehet eljutni a könyvvel. Félt volna lezárni egy „sír” képpel a könyvet, és gyorsan kitalált még egy utolsó, kevésbé tabuízű ábrát? Egy körültekintőbb szerkesztés sokat javított volna a könyv egészén. Abban bízom, hogy néhány gyerek majd úgyis tényleg kiegészíti a rajzokat, és akkor majd a számomra szétesni látszó részek is összeállnak. A könyv végén kiderül: nem maradt magára a könyvet forgató szülő sem. Szarvas Ildikó művészetpedagógus pár szóban a felnőtteknek magyarázza el, mi az, amit a gyermek egyébként magától is megért. Lehet, ha rájuk bízzuk, a rajzok mögött meglátják, kitalálják az általam hiányolt történetet vagy koncepciót is.
Molnár Olga: Pont Görbe Egyenes (Csimota kiadó, Budapest, 2011.)
Wittmann Ildikó