Már a mese címe jelzi, itt valami szokatlan, különleges, faramuci dologról van szó: milyen király az, akinek nem volt semmije? A gondolat azonban nem egyedülálló a kortárs meseirodalomban, rögtön idekívánkozik például a nem is olyan régen megjelent angol mesekönyv: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma, amelynek szintén ez a kiindulópontja. Egy kifordított helyzet, melynek kapcsán feltehetjük magunknak a kérdést: mit jelent a tulajdon, a birodalom, miként lehet birtokolni valamit vagy valakit. A francia mesében nyíltan elhangzik: „hogyan is lehetne bárki valakié”. A könyv tele van irodalmi utalásokkal, elég csak a képekre pillantani, előttünk kel életre a csizmás kandúr, de a király is szinte meztelen, még ruhája sincsen.
A király, akinek nem volt semmije, csak ült Faramuci országban az utcán, és nem várt semmire. De ezt a semmit ne úgy képzeljék a kedves olvasók, hogy ül egymagában, az üres papíron, hanem épp ellenkezőleg: olyan burjánzó, vidám, színes, kacskaringós színkavalkád veszi körül, amilyen talán a gyerekek fantáziája: sárkányok, elefántok, autók, madarak, gyümölcsök és virágok lendülnek mozgásba, valóságosan körbefonják a nincstelen királyt. S bár ez a király magányosan ül és várakozik, a légynek sem akar ártani, mégis konfliktusba keveredik. Először egy macska szegődik mellé, akitől megijed egy ló, amelyiknek a hátáról aztán lerepül egy lovag. Később egy asszony förmed rá, akinek kiesik egy hal a kosarából, a hal az asszony hangjától félni kezd, majd a macska megeszi, de aztán ez a hal a macska gyomrában beszélni kezd. Végül jön egy kutya és elzavarja őket a városból. Együtt megy a király és a macska addig-addig míg a sivatagba, a még nagyobb semmi közepére nem ér. Itt még nagyobb béke költözik a király szívébe: örül, hogy szerzett magának egy barátot. A könyv utolsó lapján lebeg a király és a macska meg a hal, korona van a fejükön, élvezik a semmit. Olyan ez a mese, mint egy koan. Nem leír, hanem hatást gyakorol. Érezzük az ellentmondást, hétköznapi életünkben nem így élünk, mégis elhisszük: jobb egy barát, mint bármi más, amit birtokolhatunk.
Alex Cousseau, a szerző és Charles Dutertre, a könyv illusztrátora felejthetetlenné teszik a mesét: ez a könyv felnőttnek, gyereknek egyaránt ajánlható. Nemcsak mesekönyv, hanem képzőművészeti album is egyben, olyan képekkel, amelyeket nem lehet megunni. (S. Cs.)
(Vivandra kiadó, 2011, fordította Finy Petra)