– Kérjük, mutatkozzon be röviden, mikor indult illusztrátori/művészi pályafutása, milyen szakmai sikerekre büszke?

   – Nem mondhatom, hogy hosszú lenne művészeti pályafutásom… Elég régen volt, hogy a Ferenczy István Képzőművész Körbe jártam, Budapesten. Mintegy kétévi rajz és festés, pár közös kiállítás után hosszú szünet következett. Újságíróként (előtte rövidebb ideig műszaki pályán) végzett munkám mellett nemigen volt lehetőségem – időm – az alkotásra. Hét évvel ezelőtt újrakezdtem, pályázatokon indultam: elfogadták, díjazták is képeimet, csoportos tárlatokon vettem részt, majd önálló kiállításom is volt 2009-ben, amit az elmúlt évben újabb bemutatkozás követett. Illusztrációm elég kevés van; először a József Attila emlékére kiírt és rendezett kiállításon szerepeltem rajzaimmal, az Aranytíz Művelődési Központban. Viszont pasztellképeim mellett rendszeresen alkotok grafikát, tollrajzokat.

        – Mit jelentenek Önnek Lázár Ervin meséi, mi alapján választotta ki a mesét, amelyhez az illusztrációt készítette?

– Lázár Ervin a nálam fiatalabb korosztályoknak írta meséit; gyerekeim olvasták könyveit, a belőlük készült műsorokat, véleményükből tudhattam, hogy szeretik az írót és írásait. Mikkamakkától a Szegény Dzsoni és Árnikáig sok szereplőre, és az őket megszólaltató színészekre is emlékeznek. A nagyon egyedi hangulatú, nagyszerű mesék, a tréfás szóalkotás, a remek párbeszédek mind-mind sok örömet szereztek. A Négyszögletű Kerek Erdő alapján sorozat is készült a televízióban. Felnőtt leányom úgy fogalmaz: az volt az akkori és magyar Shrek, amelyet manapság minden gyerek ismer. – A pályázati felhívást olvasva kedvem támadt, hogy nevezzek képemmel én is. Olyan témát, hőst kerestem, amivel illetve akivel tisztelegni tudok a nagy mesemondó emléke előtt: Zsiga föstőt választottam.

        – Mit tartott szem előtt illusztrálás közben, mi okozott nehézséget, illetve örömet munka közben?

– A Zsiga föstő mára befejezte című festményemmel egyrészt azt kívántam sugallni, hogy a világ minden baja, az ártó indulatok ellenére is, az alkotónak, mesélőnek mindig van szerepe, feladata. Másrészt az ábrázolás módjával is jelezni akartam: Lázár Ervin csodálatos történetei, szeretnivaló figurái mintegy az életet fejezik ki, mely nem lehet meg a mesék nélkül. A föstő befejezheti képét, és pályáját is, de emlékét megőrzi a világ, s megmarad a mű, amit alkotott. (És amit kiskutyám is kellő figyelemmel szemlél a képen! J) Igazán nem éreztem, hogy munkámat bármi is nehezítette volna…!

        – Min dolgozik jelenleg, mik a jövőbeni tervei?

– Készülök az év végi Vizuális művészeti hónap kiállításaira, festmény és grafika kategóriában. Általában pályázom minden olyan felhívás nyomán, amelyet valamiért érdekesnek tartok, és így meglendíti alkotókedvemet. És addig igyekszem, amíg el nem készül egy pasztell vagy akvarell, netán miniatűr kép, vagy éppen egy borítóterv, esetleg rajz valamely antológiához. Tervezem, hogy az eddiginél gyakrabban illusztrálok verset, vagy más írásokat.

[fblike]