Aki ezt a könyvet megvásárolja, nem csupán egy könyvet tudhat magáénak, hanem azt a csodálatos szemüveget is, amiről Finy Petra mesél nekünk. És mesél persze Herbszt László is a retro stílusban megfogalmazott illusztrációival. A könyv kézbevételkor azonnal megszerethető. Gyönyörű a kivitelezés, a papír és a grafikus is kitett magáért. Lássuk a szöveget! A történet röviden egy kisfiúról szól, aki egy különleges szemüvegen át szemlélve a világot képes meglátni a rejtett csodákat, amik mellett mi felnőttek bizony már gyakran sietve elsuhanunk. Aki meg ráér a felnőttek közül szemlélődni, az inkább a dolgok sötét oldalát látja, mint Mira nagynéni. Szerencsére ő még képes megtenni, hogy lecserélje rosszul választott csodaszemüvegét egy olyasfélére, mint a kicsi Kovács Ároné. A történet, az ötlet nagyon tetszik és jól is van megírva. Ott van benne finom poén, ahol kell, nem hivalkodó és nincs tele öncélú nyelvi fordulatokkal. Megérteti magát és lényegretörő. Kiss Ottó világát idézi, de ezt csupán azért írom, hogy támpontot adjak, mire számíthat az olvasó. Az illusztrációk miatt (és persze a szerző neve vagy egy jó cím miatt is) veszek kézbe először egy mesekönyvet. Itt is azt a kifinomult arányérzéket tapasztalom, amivel a szövegben találkoztam. A borító messziről is figyelemfelkeltő, de semmi sincs elárulva fölöslegesen a belső oldalakról. Nincs az az érzésem, mint sok más esetben, hogy egy kimaradt illusztráció, vagy annak részlete lett felhasználva borítónak. A tipográfia kihalóban lévő tudomány (vagy művészet), de itt újraéled. A rajzok feltárják a szöveg adta lehetőségeket, és valóban egy csodavilágot mutatnak meg nekünk. A főszereplő kicsi (később nagy) Kovács Áron korát próbálhatjuk behatárolni, nem fog sikerülni, hiszen a gyerekkorában közlekedő „faros” busz nem igazán hozható össze azzal a még fiatalnak mondható emberkével, aki a végén egy Mac laptoppal az ölében látható. És ez így van jól, mert bizony az a busz jobban mutat bárminél, ha már régi időkről van szó! Korban éppen illik a ZÖRGŐS KROKODILOS zabpelyhes dobozhoz. Az illusztrációk kapcsán  ez a könyv remek apropo, hogy észrevételeimet leírjam, miként változott meg a gyemekkönyvek illusztrációja az utóbbi 10 évben. Azt látom (bár gyorsan hozzáteszem, nem vagyok „szakember”), hogy a kissé merev, szöveghez ragaszkodó, azt inkább csak megismétlő illusztrációk kora másodszor is lejárt. Azért mondom, hogy másodszor, mert itthon már egyszer volt kánaán ezen a téren, hiszen a „régi nagyok” (Kass, Reich, Réber) már egyszer megtették ezt a lépést, de mára a régi ismert, elismert nagy illusztrátorok küzül talán csak Gyulai Líviusz alkot. Felnőtt tehát egy új nemzedék, akik közül legtöbben sokan designerek, festők, grafikusok. De az alkalmazott grafika szerepének, stílusának technikai és stiláris megújulása izgalmas mozgást eredményezett. Bevallom, hogy Herbszt László nevét én eddig a reklámszakmában hallottam, azt is inkább azért, mert sokáig a reklám területén dolgoztam. Nos, a könyvet lapozva az az érzésem, hogy nagy lendülettel, szívvel-lélekkel és végre szabadon megmutathatta, hogy milyen az, amikor nem marketinges a megrendelő és nem a „fogyasztónak szánt üzenet” az elsődleges szempont. Ennek ellenére a reklámgrafikusi múlt érezhető, kimutatható, mint sok más illusztrátornál, de ez nem zavaró, ez már a kor, a trend velejárója.
Gratulálok az alkotóknak is és a könyv kiadójának is ehhez a remekműhöz! (Naphegy Kiadó)
Lantos István