„A hegyi patak Tündére, akinek az égbolton kóborló Felleg az édesapja, édesanyja pedig a rengeteg Erdő, ott lakott egy kedves völgyecskében, messzi a kék hegyek háta mögött, ahol még sohasem jártak emberek. Mondanom se kell talán, hogy milyen szépséges szép volt a Tündér, és hogy boldog volt nagyon, mert hisz igen boldog lehet azért valaki, amiért hírét se hallotta az embereknek.
Ó, akadtak azért barátai a Tündérnek a völgyecskében! Őzikék, mókusok, madarak, sőt még a mogorva medvével meg a gonosz farkasokkal is jó barátságban volt a Tündér, mert ő minden lakóját szerette a völgyecskéknek, s azok is szerették őt valamennyien.”
A színes képzeletű Tersánszky Józsi Jenő szelíd hangon mesél jóságról, vidámságról, örök igazságokról. A kötet Pásztohy Panka bájos rajzaival jelenik meg.
„Egy árva mezei egérke megunta a hosszú őszi esőket, s meg a koplalást. Gondolt egyet, bemerészkedett a faluba. Tudta az egértörténelmet. Hallotta az öregebbektől, hogy a házi egereknek, azoknak mindenük megvan. Pince, kamra, padlás tele minden jóval. Egyedül csak a macskáktól kell óvakodniok. Még örültek is a házi egerek, amikor a falu legszélső házának pincéjébe besurrant.”
Kányádi Sándor meséjéhez Keresztes Dóra készített rajzokat.
