Csütörtökön kezdődött és szombaton ért véget a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár. Kiállítás-megnyitóval kezdtük és dedikálással fejeztük be. A megnyitón leginkább illusztrátorok vettek részt, a dedikáláson is ők, és persze az írók (olvasók alig). A kiállítás május 22-éig látható a Millenárison a Fekete-piros Galérián, 21 illusztrátor 28 könyvét mutattuk be eredeti illusztrációkkal, a könyvek 12 kiadó műhelyében készültek 2010-ben.
Vajon mi a célja egy ilyen fesztiválnak? Kell-e gyermekirodalmi fesztivál, ha ennyire nem volt érdeklődő? Meg akarjuk-e kérdőjelezni a létezését, vagy inkább örülünk annak, hogy volt egyáltalán, és optimistán tekintünk a jövőbe, hogy igen, kell, és elgondolkodunk azon, hogyan lehetne megszólítani azokat, akikhez nem jutott el az üzenetünk. Kikhez is? A gyerekkönyvkiadókhoz, a szülőkhöz, a pedagógusokhoz, a könyvtárosokhoz, a gyerekekhez…

Az idei fesztivál főszereplői az illusztrátorok, az írók és a leendő tanítónők, óvónők voltak, és persze még 150 gyerek. Ezenkívül még dicséret illeti az online médiát, sokan és sokszor hirdették, májusban lesz gyermekirodalmi fesztivál.

Tavaly, egy évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy fontos lenne létrehozni a Gyermekirodalmi Intézetet, összeszedtük, hogy mi minden feladatot láthatna el egy ilyen intézmény. Először optimisták voltunk, mára már nem tudjuk, merjünk-e reménykedni. Könyvkiadásunk úgy tűnik prosperál, de közben a mélyén nagy bajok vannak. Illusztrátorok és szerzők arról panaszkodnak, kevés a honorárium, még a legfoglalkoztatottabbak is megélhetési gondokkal küzdenek. A könyvek megszületnek, de az eladásuk lassú ütemben halad, sokan panaszkodnak.
Lassan tíz éve figyelem a nemzetközi eseményeket, vásárokat, díjakat, konferenciákat. (Máshol nagy érdeklődéssel „működnek” a gyermekirodalmi fesztiválok. A szponzorok, támogatók listája is elég hosszú.) Mi nehézkesen kapcsolódunk be a nemzetközi programokba, a franciák idén a szemembe mondták, Magyarország gyermekirodalma nem érdekes.
Én nem tudom, hogy végül is mit gondoljak a magyar gyermekirodalom helyzetéről. Kutatások, felmérések e tárgyban nem nagyon készülnek, az olvasás helyzetéről néha hallunk vészjósló híreket. Gyermekirodalommal foglalkozni nem kifizetődő, szponzorok, díjak ezen a területen nincsenek.
Az idei fesztivál látogatottsága elképesztően alacsony volt, mintha ez a téma nem érdekelné a felnőtteket, a gyerekeket. A kínálat könyvekben, szerzőkben adott volt, olvasóban, érdeklődőben elmaradt. Biztos nem volt megfelelő az időpont. Biztos rossz volt a program. Biztos nem volt hirdetve. Biztos fölösleges. Lehet találgatni, hogy mi lehetett a probléma… Egy biztos: a meghívott vendégünk, Dezső Andrea New Yorkból felejthetetlen volt, Richly Zsolttal és Nyulász Péterrel nagyon kellemes volt a beszélgetés, a kiállítás remek magyar művészek alkotásait mutatja be, és talán az is, hogy jövőre lesz fesztivál. Érdekes viszont, hogy a kevés látogató ellenére magasabb bevétel származott a gyermekkönyvek eladásából, mint a sokkal látogatottabb idei könyvfesztiválon. Ennek lehet oka, hogy aki eljött, az valóban a gyermekirodalom miatt tette. Köszönet a résztvevőknek.

Sándor Csilla

Képek az első napról
Képek a második napról
Képek a harmadik napról